A gothic és a Halál
Napjainkban kevés ember van aki úgy kötődne a Halálhoz, mint a dark-goth illetve a gruftik. Ez utóbbiak talán túlságosan is.
A dark/goth szubkultúrában is, mint az élet megannyi más területén, emberfüggő, hogy ki hogy viszonyul hozzá, mit gondol/érez a Halállal kapcsolatban. Egy dologban talán egyetért minden dark/goth: Abban, hogy tudomásul veszik, s nem félnek tőle. Most lehet, hülyén hangzik, de ha alaposabban átgondoljuk mégsem hülyeség! Hiszen ott az átlagember: a Halál amolyan tabu...úgy tesznek, mintha attól, hogy beszélnek róla, már rögtön meghalnának. Vagy ha "jobban elfogadják" a létezését, akkor is úgy állnak hozzá, mint a lehető legszörnyűbb dologhoz. Az valóban szörnyű, ha valami hozzátartozónk hal meg...kétségtelen. De akkor sem azért sírunk, mert ŐT sajnáljuk, hanem magunkat, hogy mi lesz velünk nélküle! Őt már nincs miért sajnálni, neki már nem fáj semmi... "Csak mosolyog a koporsó üvege mögül... Neki már jó..." /Öröm/
Mért tabu a Halál? Mert a végét jelenti mindennek, ami az adott élethez köti.( Nem akarok a reinkarnáció, Túlvilág, Menyország-Pokol dolgokba belemenni, mert ez is mindenki egyéni véleménye, hogy miben hisz.)
Szóval vegyünk egy példát! A kisgyerek, mindenre nyitott, érdeklődik az olyan dolgok iránt, amelyeket nem próbált,de azt hallja hogy "jó". Ezért is van az, hogy mondjuk "szerelmes" lesz 4-5évesen, holott azt sem tudja mi az.Az is egy megfoghatatlan dolog, számára meg főleg. De mégis "úgy érzi" mert úgy akarja! De ha a Halálról érdeklődik, akkor nem kap kielégítő választ,mert nem lehet olyat adni egy kisgyereknek. Azt hallja, hogy "rossz, negatív" dolog, illetve ha "találkozik" is vele, pl közeli hozzátartozó halála esetén, akkor az jön le, hogy valami, ami "elvitte" XY-t, s sosem hozza vissza...rossz...nagyon rossz. Telik az idő, de nem tud passzív maradni, mert valamilyen szinten mindig jelen van az életben...mindig hallani róla. Valljuk be, nem túl szívderítő arról hallani, hogy hányan haltak meg ilyen-olyan balesetben/természeti csapásban stb-ben, vagy épp amikor meghal a szülő, s árvákat hagy maga után. Azt gondoljuk, igazságtalan. De az élet sem igazságos!! A Halál meg hozzátartozik. Élet nincs a Halál nélkül, Halál meg az Élet nélkül! És gondoljunk bele, mondjuk a gothic kapcsán:Akinek az élete szomorú, vagy épp a felfogása pesszimista, az a Halálra más-"jobb"-szemmel tekint (persze emberfüggő kiben mennyire erős  a Halálvágy), ellenben akinek az élete jó, vagy a felfogása optimista, az is másképp tekint a Halálra. Gondolhatnánk, egy kisiklott, vagy épp kezdettől fogva boldogtalan élettől könnyebb búcsút venni... Sokan azonban ragaszkodnak a szürke kis életükhöz, s ez talán a neveltetés, vagy vallás, esetleg felfogás kérdése. Aztán  jöhet  az "értelmetlen élet örömeinek keresése" :alkohol,drogok,éjszakai élet...stb. Az embernek kell valami ami örömet okoz. De ezek előbb-utóbb úgyis tönkreteszik, s talán annyira leépül addigra agyilag, hogy nem fog a Halál közelségére gondolni, szóval tudat-alatt tudomásul veszi és nem fél tőle. Aztán aki nem hajhássza az ilyeneket, de el van keseredve, az érzékeny lelkével csak gondolkodik, próbál rájönni dolgokra, magába roskad, depresszió, minden egyéb dolog. Vagy a dark/goth megismerés... ez hatalmas erőt tud adni az embernek, hiszen rájön, hogy nem csak Ő küzd hasonló gondolatokkal... Egy személyes példa: a Halálhoz való "vonzalmam", érdekelt minden ezzel kapcsolatos dolog. De ha ezt elmondtam valakinek, az lett hogy "te beteg vagy"...s már kezdtem elhinni,amikor bekerültem a goth szubkultúrába és akkor jöttem rá, hogy nem velem van a probléma, hanem a külvilág elutasító viselkedésével. Elutasítják a Halált, mert úgy hiszik, a Halál csak annyit jelent: meghalni. Holott nem erről van szó! Mindenkinek vannak olyan témái amelyek érdeklik...legyen az bármi! A Halál mért ne lehetne ilyen téma? Elvégre ha valakit mondjuk a pillangók érdekelnek, attól ő még nem változik pillangóvá, s másokat sem tesz azzá! ha engem érdekel a Halál, attól még nem ölöm meg magam/másokat! Egyszerűen csak érdeklődöm az ezzel kapcsolatos dolgok iránt. És ha ez nem lép át, egy bizonyos határt, akkor semmi baj.
A goth szubkultúrában ez az érdeklődés teljesen természetes, s mindenkiben megvan.
És a fent írt mondatom: Tudomásul venni... Mindenki máskép éli meg, más benne a kötődés a Halálhoz...van aki csak 'szeret' róla olvasni, írni, és van aki pl koporsóban alszik. Senkiben nem tesz kárt, csak magának tesz eleget.  Minden dark/goth szeret temetőbe járni...a hely hangulata, gyönyörűsége, s áradó nyugalma...ahol csak a madarak hangja száll...szobrok...sírok, emlékek...
Tudomásul venni...tudni hogy elkerülhetetlen, bármikor eljöhet...kizárt, hogy csalódást okozzon, mint az életben annyi minden! És nem félni tőle...Én nem ismerek olyan goth-ot akit rettegéssel töltene el, a gondolata. Sztem jobb tudatosan felkészülni a Halálra, mint spontán "találkozni" vele...Hiszen nem tudhatjuk mit hoz az élet, milyen halál-módot szán nekünk...
Az öngyilkosságról van egy külön írásom, az "érdekességek" alatt. A darkokban,gothokban erősebben él az a tudat, hogy amikor már elviselhetetlen az élet, akkor NEM kell elviselni...Nem gyávaság, hiszen ahhoz is elég nagy bátorság kell (s jó adag elkeseredés), hogy rászánja magát a végső lépésre... " Az öngyilkosság valóban nem megoldás, hanem egy olyan dolog befejezése, ami nem működik"
Szóval befejezésül:
Az átlagember elutasítja, a dark/goth/grufti stb emberek viszont más szemmel tekintenek a Halálra (megváltás, gyógyír stb..). Mindenkiben más a Halálvágy, a Halálhoz való kötődés, de ezen dolgok megléte mindenkiben megvan, csak más dózisban. Maga a Halál, elmúlás gondolata köré épül a szubkultúa is. A kötődés különböző formái tükröződnek a zenékben, dalszövegekben, regényekben, írásokban, külsőségekben, stb...

"Egy árnyék...Sötét alak...Hív téged...Melankólia...Gyönyörű gondolat...Egy mezei viRág..Színtelen...Nem süt rá a fény...Kitagadott...Nincs élet...Csak szenvedés...Fekete föld...Fehér rabjai...Csak mosolyog...A koporsó üvege mögűl...Neki már jó...Ezt akarod...Nincs elég erőd...De gyűjtöd...A legjobb az életben...A halál...Egy árnyék...Sötét alak...Együtt mentek...Már neked is jó!" /Öröm/