Az öngyilkosság az, ami- öngyilkosság és teljesen fölösleges jellemezni más szavakkal. Aki átélte már, és úgy gondolta megteszi, pontosan tudja, hogy mennyire mély ez az állapot. Nem lehet csak úgy pár szóval kifejezni. A világnak furcsa "áldása" az, hogy ha szeretni akarsz, akkor el kell fogadnod a vele járó fájdalmakat is. Ezért van, hogy az érzelmileg sivár emberek jobban boldogulnak és vidulnak, mint az érzékeny emberek.
VALÓBAN NEM MEGOLDÁS, HANEM EGY OLYAN DOLOG BEFEJEZÉSE, AMI NEM MÜKŐDIK! ! !
A külvilági látszat ellenére - legtöbbször nem történik váratlanul. Története és előzménye van. Freud óta tudjuk, hogy az öngyilkos tulajdonképpen a külvilág elleni agresszióját maga ellen fordítja. Az öngyilkos a depresszió dinamikájának megfelelően önmagát vádolja, bűntudata van, s ennek nyomán el akarja magát pusztítani.
Látszólag érthetetlenül, gyorsan, figyelmeztetés nélkül következik be. Csend van körülötte, mert a legnagyobb veszélynek kitett egyének (depressziós, skizofrén, szorongásos személyiségzavarral küzdő, az alkohol- és egyéb függőségben élők) nem tudnak kivel beszélni róla. A pszichiáterek szerint sosem előzmény nélküliek, csak nem szoktuk észrevenni a jelzéseket.
A legnagyobb kár,amit a magány okozhat, hogy egyes elfojtott szorongások elhatalmasodhatnak, és súlyos rombolást okozhatnak az ember személyiségében.
A magányosság egy hiány. Valami hiányzik, egy űrt be kell tölteni, ám ahogy az ember öregszik, az űr is egyre mélyül. Az emberek annyira félnek attól, hogy önmagukban legyenek, hogy szinte bármit kitalálnak, csak hogy ezt elkerülhessék. Mindenféle tevékenységeket végeznek, csak nehogy egyedül maradjak, mert az nagyon félelmetes. És a társadalom egyetért abban, hogy az embernek magában maradni a legszörnyűbb élmény az életben. Azonban itt van az ördögi kör, mert semmilyen kapcsolat, amely félelemből, a magánytól való félelemből fakad, nem válthatja valóra a hozzá fűzött reményeket, és nem hozhat beteljesülést. Halálra van ítélve.
Tinédzser-öngyilkosság
Egyre több tinédzser próbálkozik öngyilkossággal, amikor úgy érzi, képtelen megoldani valamilyen problémát, vagy képtelen elviselni valamilyen érzést. Az öngyilkosság a fiatal korosztályokra jellemzõ halálozási okok közt harmadik-negyedik helyen áll.A szuicid (öngyilkossággal kapcsolatos) képzelõdés is arra vall, hogy a fiatal mélységesen tehetetlennek, kiszolgáltatottnak, magányosnak érzi magát.A mai társadalom ráadásul különféle csábításokkal és gyötrelmekkel sújthatja a fiatalt, a válás, a gyermekét egyedül nevelõ szülõ, az erõszak és a szegénység megtapasztalása, a túlterhelt iskolarendszer, a szerencsésebb, népszerûbb vagy gazdagabb kortársak miatti önbizalomvesztés - mindez rendkívül megterhelõ egy fiatal ember számára. A legtöbb fiatal idõnként lehangoltnak vagy depressziósnak érzi magát, és sokan tûnõdhetnek azon, mi lenne, ha véget vetnének az életüknek - hogyan reagálnának a hátrahagyottak. Sok tinédzser számára az öngyilkosság romantikus színben tûnik fel, és ezt fokozhatja, ha a sajtó vagy a média túlzott szenzációt kerít egy-egy öngyilkosság köré.
Az öngyilkossági kísérlet elég gyakori az olyan kamaszok között, akik drog-problémákkal küszködnek, viselkedésük agresszívnak tûnik, nem tudnak beilleszkedni a társaik közé vagy az iskola rendjébe. Az efféle kísérleteket könnyen a fiatalok „ostobaságának”, „jellemhibájának” tulajdoníthatják, holott nagyon komolyan kellene venni õket. Nemcsak azért, mert veszélyt jelenthetnek a fiatalra nézve, hanem azért is, mert olyan frusztráció, fájdalom, düh és féktelenség kifejezõdései, amely mindenképpen segítségért kiált.
A nehezen beilleszkedõ fiatalok gyakran nem tudják jól kifejezni magukat, nem hajlandóak beszélni a problémáikról, inkább öndestruktív útját választják a fájdalom kifejezésének.
A kamaszok viselkedése gyakran bosszantja vagy elképeszti a szülõket. A kamaszos magatartás azonban önmagában még nem jelent súlyos lelki elszigetelõdést. Az esetleges öngyilkosságra utaló vészjelek a következõk:
-Ha a fiatal visszahúzódik, elszigetelõdik a többiektõl; különösen, ha korábban társaságkedvelõ volt.
- Ha öncsonkítási kísérleteket követ el, borotvapengével vagdossa a karját vagy más testrészét, szándékosan meztelen kézzel vagy karral tör be üvegablakot vagy ajtót. - Ha féktelenül és erõszakos viselkedés - az ajtókat vagy a falat rugdosása, öklözi, verekedésekbe keveredik.
- Ha rendszeresen eltûnik otthonról.
- Ha az alvási szokásai jelentõsen megváltoznak: hirtelen mintha egész nap aludna, vagy egyáltalán nem alszik.
- Ha teljesen elhanyagolja magát, nem törõdik a külsejével (a legtöbb kamasz mindig igyekszik jól kinézni, még ha nem egészen azt tekinti is ?elegánsnak?, amit a szülei).
- Ha idõnként letargiába merül, romlik az iskolai teljesítménye, elveszti érdeklõdését minden iránt.
- Ha már a korábbi szórakozási formák, sportok sem érdeklik.
- Ha úgy tûnik, semmilyen dicséret vagy jutalom nem dobja fel.
- Ha gyakran sírva fakad.
- Ha láthatóan alacsony az önbizalma, úgy érzi, semmire sem jó.
- Ha idõnként arra célozgat, hogy nem lesz már sokáig terhére másoknak.
- Ha úgy tûnik, hogy teljesen elveszettnek érzi magát, olyasmiket mond, hogy az életnek semmi értelme, hogy az ember úgysem képes tenni semmi értelmeset.
- Ha arra utaló jeleket találunk, hogy mintha ?el akarná rendezni? a dolgait: a kedvenc tárgyait elajándékozza, igyekszik minden lezáratlan ügyet lezárni, el akar köszönni másoktól.
- Ha egy hosszabb depressziós periódus után hirtelen érthetetlenül vidámnak, gondtalannak, megkönnyebbültnek tûnik - ez gyakran jellemzõ öngyilkosokra, amikor meghozzák a végzõ döntést.
- Ha hirtelen mintha megváltozna a személyisége, másképpen kezd öltözködni, másfajta barátokat keres.
- Ha sokat iszik vagy drogokat használ.
A gyilkosság a kritika szélsőséges formája.
/G. B. Shaw/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
