vampirekiss
vampirekiss
Chat
Na itt a cset, használjátok egészséggel!
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Az Oldal Megszűnéséről
 
Idő
 
Menü
 
Ennyien tévedtetek ide :P
Indulás: 2006-04-14
 
A lélek
 
Versek
 
Halottak,temetkezés
 

Hamarosan:)

 
**********
 
Szavazzatok!!
Az oldalról
Hogy tetszik az oldalam??

Nagyon király!
Jó!
Elmegy
Nem a legjobb
Gyenge, lapos
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
A halott felkészítése a túlvilágra, a további gondoskodás

III.

A TETEM ELŐKÉSZÍTÉSE A TÚLVILÁGRA ÉS A TEMETÉSRE;

A HALOTTRÓL VALÓ TOVÁBBI GONDOSKODÁS

 

Bevezető

Az ember akár hisz a túlvilágban, akár nem, a hagyományos társadalmakban halottjáról gondoskodni kíván, és azt igyekszik fölkészíteni a halotti létre. Ez az ellátás kettős. A testet és/vagy a lelket, tehát egyiket vagy mindkettőt szolgálja. Egy társadalom rituáléi, halotti, temetési szokásai minél inkább „fejlettebbnek” mondhatók, annál gazdagabb a tetem fölkészítésének aktusa, mely során egyre jobban tekintetbe veszik mind a test, mind a lélek számára megadható lehetőségeket és figyelmességeket. Néha a tetemmel való foglalatosság és a temetés csak indokul szolgál arra, hogy a halott hozzátartozóinak megkönnyíthessék a gyász földolgozását. Ez alól a mai, európai gyökerű kultúrával rendelkező, mind inkább materiális szemlélet felé hajló társadalmak sem kivételek. Ritka az a temetés, ahol a még temetetlen holttest mellett ne mondana valaki valamilyen megemlékezést. Ahol nem a pap vezeti a halotti szertartást, ott helyettesíti a világi elöljáró, a főnök, egy munkatárs, vagy éppen az erre szakosodott hivatal dolgozója, aki megannyi irodalmi idézettel fűszerezett sztereotip szövegében a halott jó tulajdonságait dicséri. A szöveg ritkán változik, minden társadalmi osztály halottaira van egy séma, melyet csak be kell helyettesíteni a megfelelő névvel és dátumokkal. Néha előfordul tévedés; a koporsó körül állók azt is tudják, hogy az elhunytat nem illetik meg a dicséretek, ennek ellenére a halott verbális zaklatása változatlanul zajlik, a hozzátartozók siránkozásával kísérve.

Az emberi lélek nem nyugszik bele a halálba, és ez addig így természetes, amíg számára lelki fogódzót jelent mindaz a pótcselekvés, amellyel a gyászt enyhíteni igyekszik. A tetemet mosogatja, öltözteti, borotválja, kifesti, földíszíti, használati tárgyaival ellátja, mutogatja, siratja, szavakkal zaklatja, máskor táncol, énekel, ünnepli, betakarja, különféle tartóba teszi - ez gyakran közlekedési eszköz: csónak, szán vagy kocsi -, a temetése után még évek múlva is dáridózik körülötte, csak éppen a nyugalmát nem biztosítja. A halott körül ezek közül sok mindent még akkor is elvégeztet, ha lelkileg már régen nem kötődik hozzá; annak halála közömbösen érinti, esetleg már várta azt. A látszatot biztosítani szükséges*, ezért a társadalmi megfelelés érdekében el kell „játszani” a hagyományos szerepet, és a tetemet zaklatni kell.

„Az egész temetési rítusnak a holttest a passzív főszereplője. Körülötte, mintegy számára táncolnak, zenélnek, szórakoztatására adják elő (pl. Indonéziában) a halotti színjátékokat, illetve (magyarországi cigányoknál) a hosszú meséket. Az élők gyakran a halott fülébe kiáltják a korábban elhunyt hozzátartozók számára szóló üzeneteket.”[i][lxiii]

 

Amerika

Történelmi civilizációk

A mai mexikóiak így látják el a halottaikat a túlvilági „hosszú útra”: „A ravatalon nemcsak gyertya és virág, hanem útravaló, étel, ital is van. A halott lábára jó erős pálmaszandált húznak, hogy hosszú vándorlása alatt a kaktusz tövisei, a magi tűhegyes levelei fel ne sebezzék. Néhány szem fekete babot, kukoricát és tűzszerszámot tesznek melléje, hogy új otthonában ültetni és főzni tudjon.”[ii][lxiv].

Halottaikat a templomba, temetőbe menet tagéteszszirmokat hintve kísérik. A holttestet a temetés után nem bolygatják ugyan többé, de a halottal való foglalatosságról nem tudnak lemondani, így a tetem helyett a lelkét kívánják visszahozni, és a testet helyettesítő szuvenír tárgyakkal bíbelődnek. Úgy érzik, hogy elhaltjaiknak még mindig szükséges az élőket megillető ellátás. Halottak napján kimennek a temetőbe. Ételt, italt, a gyereksírokra csokoládét és játékot raknak. Éjszaka a temetőben, a sírok körül hálnak, imádkoznak és az éjszaka hidegét szeszivással enyhítik.[iii][lxv]

„…hangos, kérő szóval invitálják az eltávozottakat, hogy jöjjenek együtt enni, inni, ünnepelni. Azt mondják, érzik, hogy ilyenkor valóban köztük vannak, s elégedettek, hogy együtt a család […] Halottaik fogadására otthon színes, díszes házioltárt állítanak.” A házioltárra is ajándékok, élelem, ital, ruha, virág és sok gyertya kerül, „…hogy a halottak a házat hamar megtalálják. Egyszóval mindent elkövetnek, hogy a túlvilágról hazalátogatók kellemesen töltsék családjuk körében ezeket a napokat. S ha itt az idő, jóllakottan, tiszta ruhában, elégedetten térjenek újra vissza a másvilágba.” Vagyis a lélek itt már újra „megtestesül”, és élőként viselkedik, mert a testét kiszolgálják. A gondoskodást, ellátást képtelenek abbahagyni.[iv][lxvi]

 

Ausztrália, déli tengerek és óceánok szigetvilága

Törzsi kultúrák

Ausztráliában a verbális tetemzaklatás egyik módja a hangoskodás. „Az elhalt rokonai és törzsbeli barátai gátlástalanul átadják magukat fájdalmuknak. Hangos siránkozás tölti meg a tábort. Asszonyok és férfiak vetik magukat a halottra, miközben kőkésekkel és hegyes botokkal mély sebeket ejtenek magukon. Meghemperegnek a hamuban, és fehér agyaggal mázolják be magukat, kísértetiesen hátborzongató hatást keltve.”[v][lxvii]

A tetem eltemetése előtt Ausztráliában a halottat „megvallatják”, hogy kiderüljön, ki ölte meg? Az egyik északnyugat-ausztráliai törzsnél „…a halott haját húzkodják, és minden húzáskor megemlítik egy lokális nemzetség nevét. Amelyik csoport nevének az említésekor a haj kitépődik, az a bűnös a halálban.”. Egy másik módszer Dampier-földről: „A halott haját összefonják, és feltekerik egy orsóra, amelyet egy csoport férfi titkos helyre visz. Egy férfi megrántja a hajfonat végét, a haj lecsavarodik az orsóról, és az a földre esik.”[vi][lxviii].

Több törzsnél magát a hullát kérdezik meg gyilkosa felöl: „…az elhunytat három olyan ember fejére helyezték, akik megfelelő rokonságban voltak vele.” A vizsgálat vezetője rítusvégzés közben a tetemnek föltette a kérdést, hogy merről jött a gyilkos. „A megfelelő hely említésekor a szellem leugrasztotta a hullát az őt tartó férfiak fejéről[…]

A vizsgálat egy másik módja, amikor az elhunyt belső szervein keresik az áruló nyomot. Néha a test felboncolása nemcsak a vizsgálat céljait szolgálja, hanem egyben készülődés is egy későbbi rítusra. A Tully folyó alsó folyása mentén a holttestet több napig temetetlenül hagyták, míg fel nem puffadt. Ekkor a gyomrot a hason ejtett gondos vágással eltávolították, és megtalálták benne azt a »valamit«, ami az elhunyt halálát okozta. Régebben a Murray folyó alsó folyása mentén az orvosságos-ember felnyitotta a hasat, és kihúzta belőle a beleket és a hashártyát, hogy megvizsgálja […] A cseplesz egy részét kivették, a belsőségeket pedig egy-két marok zöld levéllel visszatették a helyükre, majd a testet összekötötték és eltemették.”[vii][lxix]

Az ungarinyin törzsnél, „Ha az elhunyt csak néhány éves kisgyermek, szorosan fakéregbe csavarják. Anyja néhány hónapig magával hordja, majd egy sziklaüregbe teszik.”[viii][lxx].

„A jimarok Új-Guinea északi részén, a Sepik egyik mellékfolyója, a Korowori mellékén élnek[…]

Ha egy jimar meghal, a halálesetet a család rangos siratása adja tudtul a falunak. A siratás a halálesetet követő éjszakán át tart. Ez idő alatt a feldíszített tetem a lakóházban fekszik. A temetés másnap reggel történik - ekkor helyezik el a testet a háztól nem messze ásott sírba (ill. az állványra).”[ix][lxxi]

A pápuáknál „A halottakat a rokonok megmossák, kókuszolajjal bekenik és kifestik. Kagyló- és csigaházból, kutya- és vadkanfogból fűzött értékes díszláncokat akasztanak a nyakába, majd többnyire egy székszerű alkotmányra ültetve a szabadban közszemlére teszik ki […] Amikor besötétedik, a halottat visszaviszik a házba, ott leveszik róla az ékszereket és szétosztják a legközelebbi rokonok között. Ezután a temetésre készülődnek. Gyakran gyékénybe burkolják a holttestet; a koporsószerű tartót, mely a Huon-öböl vidékén a bukauknál az elhunyt konyhájának deszkáiból készült, csak kevés helyen ismerik.”[x][lxxii].

Új-Guineában elhalálozás esetén „Rendszerint alaposan megvizsgálják a halottat. Ha a test jobb oldalán fekete folt mutatkozik, biztosra veszik, hogy az apai ágból származó valamelyik elhalt rokon szelleme felelős a halálesetért. Ilyenkor bírságot kell fizetni az anyai ági rokonoknak. Ha a fekete folt a tetem bal oldalán mutatkozik, akkor egy anyai ágból való szellem támadta meg az elhunytat, s ezért nem kell bírságot fizetni.”[xi][lxxiii].

A tetem elhantolása sem egyszerű művelet. „Amennyiben a holttest nincs beburkolva, a sírt gyékénnyel vagy deszkával bélelik ki. Új-Guinea délkeleti részén néhány szigetcsoporton egy nagyobb sírkamrában helyezik el a halottakat. Az úgynevezett »guggoló temetés« főleg Új-Hebridákon és Új-Kaledóniában szokásos. Ha a sírhely a szabadban van, akkor kunyhót emelnek fölé, s a legközelebbi hozzátartozók egy ideig ebben tartózkodnak. A síron minden esetben tüzet gyújtanak, hogy a halott ne fázzon, s élelmet, víztartó tökedényeket, a férfiaknál fegyvert, a nőknél pedig valamilyen háztartási eszközt tesznek a sírra.”[xii][lxxiv]

„Általában már a gyarmatosítás előtt a földbe való temetkezés volt a legelterjedtebb. A nem túlságosan mély gödröt vagy a halott háza előtt ásták meg, ha ugyan nem magában a házban temették el, vagy a falun kívül.”[xiii][lxxv]

H. Damm írta: „…néhány törzs - így a mai Adelaide környékén élt törzsek - kunyhót építettek a sír fölé, mások viszont a halott legfontosabb eszközeit is a sírra rakták, a férfinak a dárdáját és a dárdahajítóját, az asszonynak ásóbotot és fatálakat.”[xiv][lxxvi].

Az ellenség tetemével nem szakrális módon foglalkoznak haláluk után. Az új-guineai Morobe kerületben élő kukuku törzs megölte a szomszédos Jaga falu 30 lakosát. „…részben szétdarabolva, megtalálták a meggyilkolt lakosokat, akiket ülő testtartásban helyeztek el kunyhóik előtt, ami a kukukukok sajátos szokása.”[xv][lxxvii]

A melanéziai szigetvilágban „Az elhunyt testét feldíszítik minden becses ékszerrel, és melléje teszik minden értéktárgyát.”[xvi][lxxviii]. Ezután jön a több kontinensen gyakorolt közszemle, amit mi nagyon diszkréten felravatalozásnak nevezünk. Korábban ezt a halott otthonában végezték, és ennek ideje egytől több napig terjedt. Ma - a koporsós temetkezés esetében - a temetők ravatalozójában általában az elhantolást megelőző egy órát vesz igénybe, de az esetek nagy részében a részvétet nyilvánítók a lezáratlan koporsónál megállhatnak, a szemfedőt föltakarhatják, és szemtől szembe elbúcsúzhatnak a halottól. Közszemle volt a melanéziai szigetvilágban is: „Régebben a holttestet a falu közepén egy félig nyitott sírban tették közszemlére…” - írta B. Malinowski.[xvii][lxxix]

A temetés a Tonga-szigeteken megbecsülést jelent. A sírásót a leendő halott király még életében kijelöli magának. „A temetés vezetője - a királyi sírásó - a halott testét bekente kókuszolajjal, és egy nagy legyezővel legyezte. Az elhunytat a temetés előtt előbb átvitték (ma is átviszik) egy erre a célra épített külön kunyhóba. Ennek az építménynek faletolia a neve. Miután az elhunytat betették a kriptába, a házát felgyújtották.”[xviii][lxxx]

A sírba a halott mellé gyakran áldozatokat is temettek. „Minthogy a tongaiak felfogása szerint tilos volt az áldozatok vérét ontani, a gyermekeket (és a felnőtt áldozatokat is) élve temették el.”[xix][lxxxi]

Ugyancsak különös módja a tetem előkészítésének az a szertartás, amelynek során az élőktől megválni készülő halottat „vallomásra bírják”. A. Falk-Rønne a kuruval** fertőzött új-guineai fore törzsnél járt, ahol a már megtiltott hullafogyasztás pótlékaként a bennszülöttek valami ezt helyettesítő cselekvést találtak ki. Így írt erről: „…amikor a halottat megpillantottam, megértettem, hogy hosszú időbe telik, amíg a bennszülöttek valóban kereszténnyé válnak. Egy emelvényfélén ült a megboldogult, a falnak támasztva; zsinórt kötöttek a kezéhez, melyet a település minden lakójának meg kellett rántania. Ki-ki előlépett, közben zengett a zsoltár, és sorra meghúzták a zsinórt. Kifaggattam később a luluait [főnököt], mit jelent ez; így felelt: »Együttműködünk a keresztény istennel. Ő segít nekünk, hogy a varázslót megtaláljuk. Ha a gonosz bűbájos [ti. akinek a tetem a halálát köszönhette] húzza meg a zsinórt, a tetemből vizelet csorran.«”[xx][lxxxii].

Bali szigetén a harsány gyászmenet énekszóval, nevetgélve, vidáman, élénk színekbe öltözve kíséri a halottat, a szellemeknek szánt ajándékokkal megrakodva.

„Végül felbukkant a temetési vadah: ez magas bambusztorony, a csúcsán tető; vagy húsz izmos, erőteljes férfi vitte[…]

- Ebben a toronyban van a holttest, bika alakú fakoporsóban. Ha a halott nő, a koporsó tehén alakú...”[xxi][lxxxiii]

 

Ázsia

Történelmi civilizációk

Az ókori Kínában - bármilyen különös, de - a halott előkészítése a temetésre már a halálra váró öregek életében elindult. A gyerekek és az unokák az idős szülők 60. születésnapjára meglepetésként koporsót ajándékoztak.[xxii][lxxxiv] „Az öregek nagy örömmel fogadták ezt az ajándékot, a ház egyik szobájában helyezték el, és nagyon vigyáztak rá. Ez a koporsó, amely halála után az elhunyt testét volt hivatva őrizni, mindig is a fiatalabb és idősebb családtagok figyelmének középpontjában állt. Évről évre új és új rétegben kenték rá a repedéseket kitöltő anyagot és a lakkot, így a koporsó évről évre nehezebb s egyben tartósabb lett, mindinkább ellenállt a víznek, nedvességnek, és mind alkalmasabbá vált a test megőrzésére. A koporsót, amíg csak a házban volt, fontos vagyontárgynak tekintették. Akinek már megvolt a maga koporsója, nyugodt lehetett a jövője felől: tudta, hogy halála után is megőrzik a testét. A messzi múltban, az újjászületés lehetőségének naiv, totemisztikus elképzeléseihez nyúlik vissza az a törekvés, hogy épségben megőrizzék a holttestet, s ez a hit az ősök kultuszában különleges értelmet nyert.”[xxiii][lxxxv]

A kínai túlvilághit szerint ugyanis a koporsóban a test minden részének együtt kell maradni, ha odaát az elhunyt boldog akar lenni. A kivégzett bűnösök ezt a kegyet ritkán kapták meg. „Legvégső esetben arra kértek engedélyt, hogy lefejezés után helyére illesszék a fejet, s a holttestet úgy temethessék el, mintha »ép« lenne. Ennek az engedélynek nagy ára volt, és korántsem minden elítélt kapta meg. Apagyilkosok esetében megtagadták az engedélyt. Apagyilkosságért, sőt valamelyik szülő meggyilkolására irányuló kísérletért is (Kínában a jogszabályok a bűnös szándékot éppúgy kezelték mint magát a bűntettet) a bűnöst kínhalálra ítélték, s testét feldarabolták.”[xxiv][lxxxvi]

 A halál beállta után „A gyászszertartások célja a halál okozta tisztátalanságok elűzése s egyben az őssé átalakuló elhunyt felmagasztalása, s ezáltal a gyászba borult család tekintélyének emelése. A szertartások közé tartozik a tetem rituális mosdatása és felöltöztetése, továbbá szabályszerű elsiratása.”[xxv][lxxxvii].

A patríciusoknál előbb „Rendbe tették a testet, lezárták a szemét, az állkapcsokat szétfeszítették, hogy a száj nyitva maradjon, a lábakat egy magas zsámolyhoz kötözték, hogy egyenesen tartsa őket. Ezután megmosták a testet, majd a hajat, közben levágták a kéz és láb körmeit. Végül felöltöztették a halottat egy különleges öltözékbe, a halotti ruhába (ming-ji), a fölé pedig ráadták három szertartási ruháját, egymás fölé, legvégül pedig jádét és néhány kis rituális tárgyat tettek a szájába. Mindezen műveletek alatt, amelyek egész első nap tartottak, egészen a temetésig, szakadatlan tartott a siratás, a rokonság éjjel-nappal váltotta egymást. Miután a halottat így előkészítették, közszemlére tették egy díszes ágyon a nagyteremben[…]

A Nagy Kiállítás estjén (a király és fejedelmek temetésekor ez csak hét nap után történt) a holttestet elhelyezték a fekete selyemmel bélelt koporsóba, amelynek a négy sarkában zacskókba kötve a levágott kéz- és lábkörmöket, a levágott és elhullajtott hajat helyezték el[xxvi][lxxxviii], amelyet a halott egész életében gondosan megőrzött, hogy egészben mehessen a másvilágra. Ezután (a hajdani ideiglenes rítusának maradványaként, amely annak idején a gyászidőt tölthette ki, a holttestek felbomlásáig) a katafalkba [jelképes ravatalba] zárt koporsót elhelyezték egy gödörben, amelyből csak a fedele állt ki, pörkölt gabonából, szárított halból és húsból álló áldozattal együtt, s eltakarták egy függönnyel. Itt őrizték, amíg a sír el nem készült…”[xxvii][lxxxix].

„…a halottbúcsúztatáshoz szükséges idő elteltével sem került azonnal sor a temetésre. Gyakran a koporsót kivitték az udvarra, s hosszú hetekig, hónapokig, sőt néha évekig állt ott, külön e célra készült sátorban. Ezt a késlekedést elsősorban a hagyomány diktálta: a Szertartások feljegyzéseinek szabályai szerint az uralkodó holttestét a halál beálltától számított hét hónap múltán, a magasabb rangú arisztokratákét öt, az alacsonyabb rangúakét három hónap múlva kellett eltemetni.”[xxviii][xc]

Más forrás szerint „Az elföldelés (azonnal csak az egyszerű nemeseket temették el, az elhalálozás és az eltemetés közötti idő az elhunyt rangjával egyenes arányban nőtt) nagy temetési menettel történt, amelyen az összes rokonok és barátok részt vettek. A koporsót fehér vászonba (a gyász színe[xxix][xci]) takarták, föléje fekete selyemkötéllel fehér fátylat feszítettek ki. Négykerekű szekérre tették, amelynek ernyője selyemmel volt díszítve, elől hátul vörös és fekete selyemkötéllel kötözték rá. A koporsószekér után következett a zászló az elhunyt nevével, majd szekerei, ha joga volt tartásukhoz, majd a halottkísérőket vivő szekerek. Legelöl varázsló ment, a fang-sziang, aki alabárdjával a négy világtáj felé vagdalkozva a gonosz hatásokat hárította el az útból. Lassan, üvöltözve vonultak a sírhelyhez, ahol már összegyűlt a tömeg. Amikor a halottat fejjel Észak felé a sírba tették, abba kellett hagyni a siratást: ekkor kereste meg a sírok felügyelője az áldozatokat, a férfiakat, nőket vagy helyettesítőiket, s ezek ekkor ereszkedtek le a sírba, ahol élve eltemették őket.”[xxx][xcii].

Az élvetemetés több kultúrában ismert volt. Kínában az áldozatok száma is fönnmaradt: „Az Ég Fia számára (temetéskor) az elevenen eltemetett áldozatok száma néhány száz, vagy legalábbis tíz-húsz; a fejedelmek és főhivatalnokok számára tíz-húsz, vagy legalábbis néhány ember [...] Az alacsonyabb rangú vagy szegényebb családoknak meg kellett elégedniük szalmából (cou-ling) vagy fából (sziang-zsen) készült képmásokkal, amelyekkel ugyanúgy bántak, mint az általuk helyettesített emberekkel.”[xxxi][xciii]. Vagyis ezeket is a halottak mellé temették.

L. Sz. Vasziljev így írt a temetésről: „A testet, azaz a koporsót különleges baldachinos hordozó alkalmatosságra helyezték, amelynek néha olyan formája volt, mint egy háznak: tetővel, falakkal stb., s megindult a halottas menet[…]

Amikor a temetési menet az útja végére ért, s eljutott a sírhelyhez, a koporsót letették a földre. Ismét körülállták mindnyájan, zokogtak és siratókat énekeltek, majd a koporsót leeresztették a sírba.”[xxxii][xciv].

A japán császárok részére a sírdombok vagy kofunok emelése a 3. sz. végétől terjedtek el, és a 8. sz. elejéig tartott. Különös gondoskodás volt ez a halott további életéről. Odzsin császár sírja pl. 420 m hosszú, és elől 305 m, hátul pedig 250 m széles, míg a magassága 35 m volt. A sírokat vizesárkok övezték, a tetejükre agyagfigurákat állítottak.[xxxiii][xcv] Kínában, az első császárok korában, az agyagfigurákat a sírdombba temették. Egész cseréphadsereg vigyázta túlvilági életüket. Ugyancsak Kínából ismertek a szalmabábuk, a csendes-óceáni szigetvilágból pedig a halottat megszemélyesítő ember alakú bábuk, amelyekre az elhaltak koponyáit helyezték.

Tibetben egykor „…a láma először is kitépett egy csomó hajat az elhunyt fejéről, hogy a halott testből könnyebben kiszabaduljon az »élő lélek«. A tetemet megmosták, melléje áldozati mécset állítottak, rituális figurákat és szent könyveket helyeztek el…” stb. Ezután még különféle szertartások következtek. „…a tetemet nem az egykori ember jelképének tekintették, hanem haszontalan, kiürült toknak, amelytől az első alkalmas pillanatban meg kell szabadulni.”[xxxiv][xcvi]

Figyelemreméltó a tetem verbális zaklatása, mely nem hangos sírásból és jajveszékelésből áll, mint a legtöbb kultúrában. Benedek István a Tibeti Halottaskönyvhöz írt előtanulmányában így fogalmaz: „A köztes lét a meghalással kezdődik, és az újjászületéssel ér véget. Közben a test elrothad vagy elég, a lélek azonban valahol kóborol, és igyekszik minél előnyösebben újraszületni. Ebben segíti őt egy tanult láma vagy egy tapasztalt mester, aki már a haldoklás végóráiban megkezdi a könyv rituális szövegének fülbesúgását, majd ezt folytatja a halott mellett negyedfél napig, aztán a már bomlásnak indult hullát elviszik, eltemetik, elégetik, de a pap ezzel mit sem törődve folytatja a szöveg biztató kántálását összesen negyvenkilenc napig, abban a meggyőződésben, hogy a tetemtől megszabadult lélek hallja a szavait, és talán megfogadja a tanácsát…”[xxxv][xcvii].

A japán középkorban „Az elhunyt egy meglehetősen homályos túlvilágba távozik, afféle halálországba (jomi-no-kuni), lélekké vagy védőszellemmé válva olvad bele a természetbe, és több-kevesebb jóindulattal őrködik az élők felett, aszerint, hogy azok tisztelik-e vagy sem […] A halál végeredményben csupán eszköz volt arra, hogy valaki újjászülessen egy jobb életben.

Egy régi buddhista szöveg megadta a szükséges utasításokat a tetem ellátására: »Meleg vízben megmosva, gyapotba öltöztetve, aranyozott koporsóba téve, illatszerrel meghintve, illatos fűszerekkel borítva, tűzben elégetve, összegyűjtött csontjai toronyba (ereklyetartó) helyezve…«

A halottat általában azokkal a ruhákkal és tárgyakkal temették (vagy égették) el, amelyekhez életében is ragaszkodott, s hogy átkelését a földet az Amida-paradicsomtól elválasztó Szanzu folyón megfizethesse, néhány pénzdarabot helyeztek mellé, továbbá a túlvilágba vezető hosszú utazáshoz szükséges szalmapapucsot és botot.”[xxxvi][xcviii]. A temetés előtti éjszakán virrasztottak mellette, egy szerzetes pedig szútrákat idézett neki.

Az örmények halottzaklatása még a közelmúltban is így zajlott: „Jereván utcáin olykor nyitott koporsót szállító autókat látni. A megboldogultakat rehannal díszítik fel. A temető felé tartanak […]

Öregasszonyok, elsősorban a halott unokatestvérei megmosdatták, megborotválták és felöltöztették a megboldogultat. A feleség levágta a haját, és emlékül a koporsóba tette. Éjszaka a család és a közeli ismerősök virrasztottak a koporsó mellett. A gyászmenetben a feleség és a gyerekek követték a koporsót, majd kissé távolabb a falu lakói. És csak ezután kezdődik a szertartás legfontosabb része.

Meredek hegyoldal. A már felhantolt sír körül férfiak. Koszorúk, szalagok, csokrok.

A szokásnak megfelelően az asszonyok és a gyerekek elhagyták a temetőt. Csak a legszűkebb férfirokonság és a falu parasztjai maradtak…”.

 
Idézet

"No matter how hard I try
Without your love I can't live
So in the end i close my eyes
and go to sleep with tears ..


~ Akármennyire is próbálom
a szerelmed nélkül élni nem tudok
így végül lehunyom a szemem
és elalszom a könnyeimmel"

 

 
welcome
 
Szavazzatok!!
Válaszolj, please
Goth-nak tartod magad?

Igen
Nem
Kezdem...
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
pikcsör
loser
 
Gondolatok...

„Rám nehezedik egy emlék
Egyszer az ablakra fagyott az arcom
úgy vártam valakire
akiről azt hittem, hogy szeret.
Még bennem szoronganak a könnyek
mert nem jött el mégsem.”

 
egérkövető
 
Holdfázis

Holdfázis

26 Jul, 2006
 
Szavazz
Lezárt szavazások
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre