Nem vették észre… Nem vették észre a könnyeket a lány szemében. Csak a mosolyát látták. Vidám szemét, nevető ajkát. Nem gondolták… Nem gondolták hogy mégis ennyire más. Társaságban is magányos volt, S csöndes, mint egy halott. Azt hitték… Azt hitték, van előtte cél. Hogy valamit majd elér, Hogy valamit még remél. És mégis… És mégis megtanult így élni. Ez volt az ő saját világa, Valaminek a végtelen hiánya.
by: Renink:)
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz nevetségesnek érzed magad,hiszen szavakba öntve összezsugorodnak-amíg a fejedben vannak határtalannak tűnnek,de kimondva jelentéktelenné válnak.Ám azthiszem többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit ellenségeid oly szivesen lopnának el.Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értené meg, nem értik miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.És szerintem ez a legrosszabb.Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs ki megértsen"/Stephen King/
"Hetvenhét, Hetvenhét késszúrás volt. A lány mit sem sejtve az iskolába loholt. Nem tudta, hogy másnap a barátai csak úgy beszélnek róla "Jó barátom volt." Nem tudta, nem tudhatta, hogy estére már bolyongó lelke az élet tengerében csak egy halvány folt. A lány mit sem sejtve az iskolába loholt. Nem tudta, hogy nemsokára barátai a koporsója mellett állnak, s megemlékeznek róla "Jó barátom volt." Nem tudta, nem tudhatta, hogy a tettes egy jó barátja volt. A lány mit sem sejtve az iskolába loholt. Nem tudta, hogy aznap barátai, s családja szíve megfagyott.. Nem tudta, nem tudhatta, hogy a tettes egy jó barátja volt.. Hetvenhét, Hetvenhét késszúrás volt"
No matter how hard I try,Without your love I can't live So in the end i close my eyes and go to sleep with tears .. ~ Akármennyire is próbálom a szerelmed nélkül élni nem tudok így végül lehunyom a szemem és elalszom a könnyeimmel"
"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd , mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes. |