vampirekiss
vampirekiss
Chat
Na itt a cset, használjátok egészséggel!
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Az Oldal Megszűnéséről
 
Idő
 
Menü
 
Ennyien tévedtetek ide :P
Indulás: 2006-04-14
 
A lélek
 
Versek
 
Halottak,temetkezés
 

Hamarosan:)

 
**********
 
Szavazzatok!!
Az oldalról
Hogy tetszik az oldalam??

Nagyon király!
Jó!
Elmegy
Nem a legjobb
Gyenge, lapos
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
A halottak sorsa különböző kultúrákban

Bevezető

A tetemnek a különböző emberi kultúrákban koronként rendkívül változatos a sorsa. A kulturális antropológia a mai napig nem tudta tisztázni az egyes jelenségek pontos eredetét, ezért csak föltételezéseink vannak. Vizsgáljunk meg néhányat közülük. A hamvasztás az egyik tetemeltávolítási mód. Kialakulásának legvalószínűbb oka a néphiedelem vagy vallási meggyőződés szerint az lehetett, hogy a lélek a testből annak leválasztásával tudott a leggyorsabban kiszabadulni, a Holtak Birodalmába eljutni, esetleg karnálódni, reinkarnálódni, vagy a természetben teljesen föloldódni. Más nézet szerint viszont a tűz által semmisült meg olyan mértékben, hogy többet nem kellett tőle félni, „nem járt vissza kísérteni”. Vannak, akik a hamvasztásban higiénés óvintézkedést látnak. Mások a tetem elhelyezésével kapcsolatos gondok csökkentését emelték ki. Hasonló föltételezések fűződnek a tetem kitételéhez, platformon, barlangban való elhelyezéséhez is.

Bármilyen kulturális mázba forgatjuk is a jelenségeket, valamennyi a tetemmel kapcsolatos, ősi késztetésünkre vezethető vissza. Nehéz elfogadnunk, hogy az elhunyt többé nem az, aki addig volt. Amíg hozzászokunk a gondolathoz, hogy elveszítettük, sokmindent megpróbálunk vele véghez vinni. Ebben remény is van: talán mégsem igaz a tény. Az eltávozott majd visszatér, folytatja köztünk megszokott életét. A halálát követő megbolydult közösségen belül ismét helyreáll a rend.

A legtöbb nép esetében a halott nem igazán hulla, vagyis egy bomló szervesanyag-tömeg, hanem valami különleges „élőhalottá” változott. Élő is, meg nem is. Nem él abban a formában, ahogy azt tette eddig, de éli a „halottak életét”, és tovább figyeli a korábban vele élő embereket. Talán érez, lát, hall is mindent, csak az addigi módszerekkel nem tud visszajelezni, válaszolni.

Van kultúra, ahol a tetem azonnal megszűnik emberként létezni, máshol néhány nemzedék kell, míg valódi halottá változik és kikopik az emlékezetből, de a legtöbb nép esetében a szellemi, társadalmi vezetők évszázadokon, sőt évezredeken keresztül is továbbélnek, halhatatlanokká válnak. Ehhez már nem is kell holttest. Ki tudja, hol porlad pl. Szophoklész porhüvelye? Lelke sem kísért, hanem szelleme tanít, és példaként él tovább. Mindebből kiderül, hogy az ember a földi életétől függetlenül áll testből, lélekből és szellemiségből. Fölfogása válogatja, hogy ezek közül melyik pusztítható el, melyik tartható fönn. Ez is része a halottal való foglalatosságunknak.

 

A „zombie-gyártás”

Időrendben ugyan nem ide illik, de biológiailag és tematikailag itt kell foglalkoznunk a zombie-val, ezzel a sem nem élő, sem nem halott „köztes lénnyel”, amelyet még a magyar idegen szavak szótára sem ismer. Az angol nagyszótárban így magyarázták a fogalmat: „1. a/ [a nyugat-indiai babonában] varázslattal/boszorkánysággal feltámasztott halott b/ reaktivált ember. 2. Tökfej, fajankó” stb.[i][xvi]. A Spektrum TV-csatorna egyik filmje 1998-ban részletesen foglalkozott a témával. A további tájékozódásunk során a következő kép alakult ki a zombie-val kapcsolatban.

Primitív sci-fi, ill. horrorfilmek földolgozták a sírból kikelő, oszló hullák vérengző, bosszúálló szétözönlését a békés település lakossága között. A történeti tény természetesen teljesen más. Ezt a fekete mágiát ma elsősorban a Karib-tenger térségében, főleg a Haïti-szigetcsoporton élő, afrikai eredetű, az őshonos népességgel keveredett emberek gyakorolják. Kiinduló szellemi alapja a woodoo-vallás, amely nem azonos a lapunk korábbi (II. évf. 2-3.) számaiban közölt woodoo-halált földolgozó tanulmányunkban foglaltakkal. Az itt kialakult újkori vallás a néger népességnek Afrikából hozott, ill. az indiánok helybeli mágikus ősvallását egyesítette a hódító fehérek keresztény ideológiájával. Ez a kulturális keveredés nem nélkülözi a törzsi fekete mágiát, amely - más megnyilatkozásaival együtt, durván fogalmazva - többnyire az élők ellen irányul. Ebben a fekete mágiában tűnik fel a zombie, az élőhalott, vagy életre kelt hulla, melyet itt nem az élők ellen használnak föl, hanem éppen ellenkezőleg, mint élő agykárosodottat kihasználják azzal, hogy a föladatokat gondolkodás nélkül végrehajtó rabszolgaként dolgoztatják.

A zombie, mint életre kelt halott, ha nem is ezen a néven, de más kultúrákban is ismert volt, és a karibi-térséget kivéve, mindenütt babonásan féltek tőle.

A karibi zombie-gyártásnak három módszere van. Az egyik a woodoo-halál kiváltása, amikor az ártó varázsló fekete mágiával olyan állapotba hozza a fiatalembert, hogy az föladja életét, és valószínűleg tetszhalál állapotába kerül. Az itt szokásos elsirató, halotti tánccal körített gyászünnepség után a testet eltemetik. Ezek a sírok többnyire kőbe vájt, a szigetek korallkőzetét kihasználó mélyedések, vagy kővel kirakott, földbe mélyített üregek, amelyeknek bejáratát a test belehelyezése után befalazzák. Bizonyos levegőmennyiség tehát marad az üregben, ahol a biológiai folyamataiban, anyagcseréjében redukált test életben maradhat. Gondoljunk csak az indiai jógik eltemetési kalandjaira, amikor a testet fakoporsóban elföldelik, majd néhány hét múlva föltárják és kiemelik! Legjobb tudomásunk szerint, ezek a kísérletek már száz nap fölötti időtartamot is elértek, és a test természetes hibernációja, hőmérsékletének csökkenése is hozzájárul a sikeres kísérlethez, a majdani „újraéledéshez”.

U. Szumowski erről így írt 1939-ben: az indiai fakír belefeküdt, majd „…a koporsót földdel temették be, a földbe fűmagot vetettek, amely egy idő múlva kihajtott és mindez gondos katonai őrizet mellet ment végbe. Hat hét elteltével a fakír élt és kilépett a koporsóból […]

A fakír hosszú ideig készül erre a művészetre oly módon, hogy a nagy mértékletességből, amelyre a fakírok evés és ivás tekintetében amúgy is ügyelnek, fokozatosan mind nagyobb fokú koplalás lesz. Az eltemettetés előtt néhány napon át a fakír hashajtó szert vesz be, ezután csak egy kevés tejet iszik. Az eltemettetés napján a fakír tíz és egynéhány méter hosszú vászoncsíkkal takarítja ki a gyomrát oly módon, hogy a csíkot lassan lenyeli, és azután mindjárt kihúzza. Ezután bélbeöntéssel kitisztítja a belét. Miután mindezt elvégezte, lefekszik, viasszal betömi teste minden nyílását, nyelvét mélyen hátra húzza, karjait melle fölött keresztbe rakja és álomba merül. Ekkor lehet őt koporsóba fektetni s a földbe temetni. Hat hét múlva […] a segédnek első gondja, hogy ujjával a fakír torkából előre húzza a nyelvét, majd az alvónak meleg borogatást raknak a fejére, eltávolítják a testnyílásokból a viaszt, kissé megdörgölik testét és a fakír lassan magához tér.”[ii][xvii].

A másik zombie-gyártási megoldás az, hogy a fiatalon elhalt és eltemetett férfit ugyancsak néhány nap múlva kiszedik a sírjából, és a testet fekete mágiával „életre keltik”. Nem a szellemét, mert az súlyosan sérült, nem a lelkét, mert attól félnek, sőt azt a fekete mágiával elűzik és távol tartják, hanem csupán a test működőképességét „rendezik”. Egy erről szóló film tanúsága szerint, akár a Krisztus föltámasztotta Lázár esetében, a fiatalember bőrén már az oszlás nyomai is láthatóak voltak, és vizsgálata során kiderült, hogy testhőmérséklete alacsonyabb, mint a teljes értékű élő emberé, funkciói pedig ennek megfelelően lassúbbak.

Dr. Varró Vince, a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájának ny. professzora, a hozzánk írt levelében a woodoo-halállal kapcsolatban így írt: „Eddig úgy tudtam, hogy ez a kifejezés [ti. a woodoo-halál] a tetszhalál azon fajtáját jelöli, amikor - valamilyen növényi főzet hatására [tehát nem lelki ráhatással] - egy személy elveszti önazonosságát, s teljesen egy másik személy hatása és irányítása alá kerül; Haїtin ezzel rabszolgamunka végzését kényszerítik ki...”[iii][xviii] A professzor úr itt a zombie-gyártásnak egy újabb, igen érdekes változatáról írt.

Az viszont az első két változatnál egyértelmű - talán a harmadik esetében, a bevitt méreg vagy következménye is okozhat ilyet -, hogy a test így, vagy úgy, de oxigénhiányos állapotba került. Az agysejtek súlyosan károsodtak, főleg az intellektuális homloki lebeny szürkeállománya, de ez a károsodás még nem terjedt le a kisagyra, agytörzsre, a mozgást, alapvető élettani működéseket biztosító agyközpontokra. Ennek következtében a zombie alkalmas bizonyos mechanikus munkák elvégzésére. Mint a hivatkozott filmek szakértőinek, így nekünk is alapos kételyünk van az egész zombie-gyártással kapcsolatban, de kultúrjelenségről lévén szó, létezését nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

A zombie külső beavatkozás nélkül is „létrejöhet”, vagyis a halott magától is „föltámadhat”, és veszélyeztetheti az élőket. Az egyes kultúrák azzal nem foglalkoznak, hogy ez miként lehetséges. Viszont megkülönböztetést tesznek a test és lélek újra egyesülésével visszajárók; a csak testként vagy csak lélekként visszatérők között. Az utóbbiak az élők ellen is fordulhatnak, ezért valamiképpen közömbösíteni, lefoglalni vagy cselekedeteikben gátolni kell őket.

 A halott lekötésére ismert eljárás a „dolgoztatása”. „…koporsóba len- vagy komlómagot öntenek, amit a halottnak meg kell számlálnia; még 1612-ben is 15 véka lenmagot tettek a dániai királynő, Anna Katalin sírjába!”[iv][xix]

Tanulmányunk számára ez az egész kérdéskör azért fontos, mert végül is, akármilyen mágiáról van szó, legyen az a test föltámasztása vagy félig halottá tétele, a transzcendens újraéledése kap hangsúlyt, hiszen így lehetséges lesz a tetemmel, vagy az élőholttal való további foglalatosság. Ha az illető csak tetszhalott volt, és ezt azzal is kinyilvánítja, hogy újraéledése után az élőket segíti, visszailleszkedik az ő világukba, akkor a közösség megnyugszik, és békén hagyja. Kínában „A mennyei király udvarában a földi udvarokéhoz hasonlóan az élet ünnepségekkel telt. »Jártam a Magasságos Úr rezidenciájában, s felettébb tetszett ott nekem« - mesélte csaobeli Kien-ce 501-ben, miután felébredt ötnapos tetszhalott álmából.”[v][xx].

A kínai bürokrácia néha összetévesztette a neveket. „Ezért aztán egy-egy hanyag írnok hibája miatt bizonyos személyeket, akiknek életfonala még nem szakadt meg, túl korán szólítanak a poklok bírósága elé, majd később visszaküldik őket az élők világába. Mások is megmenekülhetnek a halottak között tartózkodástól, ha életükben példás gyermeki tiszteletről tettek tanúbizonyságot, ha a buddhista szent szövegek idézésével érdemeket szereztek, vagy ismerik a hatásos varázsformulákat. Ezzel magyarázzák a teljes letargia állapotát vagy a tetszhalált. Az életre kelt holtak alkalomadtán titokban bepillanthattak azokba a listákba, amelyekben minden ember élete fel van jegyezve. Ily módon megtudhatták, hogy mennyi idejük van még hátra, s hogy mikor halnak meg rokonaik vagy barátaik. Olykor ismeretlen halottak megbízásából érintkezésbe léptek az elhunytak rokonaival, és az alvilági árnyak által adott felvilágosítások helytállóknak bizonyulnak.”[vi][xxi]

A halott föltámasztására szinte minden kultúrában igény van, de ez nem zombie-gyártást jelent, miként az alábbi eset is erről tanúskodik. Más kérdés, hogy a történetben szereplő kisded megölése babonás félelem következménye volt, amely bizonyítja, hogy ebben a témakörben a misztikum lépten-nyomon tetten érhető. Az új-guineai Mizio-völgyben „…egy asszony jött, karján halott kisgyermekével. A fehér ember csodatevő erejébe vetett jámbor hittel kért bennünket, hogy gyermekét keltsük életre. Amikor a halál oka felől érdeklődtünk, kiderült: a férj megtiltotta az asszonynak, hogy szoptassa csecsemőjét, mert azt álmodta, hogy a gyermekből homlokán szarvat viselő szörnyeteg lesz.”[vii][xxii].

A föltámadt és kísérteni vagy pusztítani visszajáró halott ellenség. Ide kívánkozik egy érdekes történet Új-Guineából. „Meghalt Kafában egy ember, és devéjébe [koporsóféle] fektették. Jött egy varázsló, és mellette kívánta eltölteni az éjszakát, hogy némi piripát (hullanedvet) nyerjen […], alighogy a varázsló éjszakai nyugovóra tért, először csattogó zajt hallott a devéből, s rögtön utána a fa nyikorgását, amiből arra következtetett, hogy a hulla felemelkedett. A varázsló egy közeli fa odvába menekült, s félelmében a köpenyét egy fatörzsön hagyta. A halott a köpenyt alvó férfinak nézte. Emberünk rejtekhelyéről látta, hogy a halott kimászik a koporsóból, vélt zsákmányára veti magát, és fogaival darabokra tépi a köpenyt.

Erre a varázsló lefutott a folyóhoz […] a hulla pedig a sarkában nyargalt. A varázslónak mégis sikerült odaérnie a férfiházhoz, s miután a létra hat fokán két ugrással felszökött, bent a házban kimerülten rogyott le a földre. Csak hajszál híján menekült meg, mert iszonyú üldözője is felugrott a létrán, és fogaival megragadta annak legfelső fokát, de ezzel aztán kiadta minden erejét, és lezuhant[…]

Reggel megtalálták a hullát ott, ahová esett. A létra legfelső foka kettétörött, s az egyik darabja olyan erősen állt a halott állkapcsában, hogy a falusiak nem is bírták kihúzni. Ezért mindkét oldalán levágták a végét, és visszavitték a hullát a koporsójába. És nehogy még egyszer kijöhessen belőle, sok tűzifát hordtak össze, és elégették.”[viii][xxiii]

A pápua hegyi törzseknél „A halottól való félelem miatt megkötözik a hullát, oly módon, hogy kezét a mellére teszik és térdét egészen az álláig felhúzzák. Ha földjeit nem is pusztítják el, kerülik a halottasházat és elégetik az elhunyt alvógyékényét. Az »élő holttesttől« vagy a »visszajárótól« való félelem elsősorban a nők temetkezésénél jut nyíltan kifejezésre. A meghalt nőket azonnal eltemetik. A halottra gondosan köveket és fatuskókat raknak, hogy ne tudja otthonát ismét felkeresni, s ne zaklassa hozzátartozóit.”[ix][xxiv].

 

A halottól való ősfélelem

A régészeti föltárások a paleolitikum végétől, a neolitikum kezdetétől, a népvándorlás évezredein át egészen napjainkig, megannyi különös szokásra derítettek fényt. Ezek közül most a halottól való félelem különös megnyilvánulásaiból említünk néhány példát. Középpontjukban a bosszúálló holt áll, akit meg kell akadályozni abban, hogy visszajárjon kísérteni, ill. kárt tenni az élőkben. Ezért a tetemmel akár a szadisztikus jelzővel is illethető módszerekkel úgy bánnak el, mint a legalávalóbb élő bűnözővel. A különös hullagyalázásnak a következő fontosabb típusait említjük:

1.        1.      A tetemnek sírgödröt ásnak, majd megcsonkítják. Ezután háromféle eljárást alkalmaznak:

a/ végtagjait, a kéz- és lábfejeket; más esetekben a fejet is levágják, majd a sír egyik végébe, többnyire a lábakhoz rakják,

b/ a levágott végtagokat külön sírgödörbe helyezik el,

c/ csak a levágott fejet helyezik el külön, és hatalmas köveket hordanak rá, hogy a fejben lévő szellem ki ne jöhessen. Más esetekben a fejet barlangokba zárják. Angliában, a Stonehenge-től mintegy 30 km-re lévő, érintetlen megalitikus temetkezésnél a kővel kirakott hatalmas sírkamrában jóval több koponyát találtak, mint teljes csontvázat.

2.        2.      A sírba helyezett tetemet nem csonkítják meg, hanem jókora köveket, faderekakat hordanak a hantjára.

3.        3.      A tetemnek nem ásnak gödröt, hanem a föld felszínén hagyják, és itt rakják tele kövekkel.

4.        4.      A sírgödörbe fektetett tetem szívét egy lándzsával átdöfik. Mellkasába nyilakat lőnek, ill. egy kihegyezett karót vernek, és ezzel mintegy „odaszögezik” a földhöz. (Ez utóbbit gyakran alkalmazták a középkorban, a kivégzett boszorkányok, gyermekgyilkosok tetemére rótt büntetésként.)

5.        5.      A tetemet összekötözik. Végtagjait erős kötéllel a törzséhez rögzítik, hogy a sírjából ne tudja magát kikaparni, és visszajönni zombie-ként az élőket pusztítani. (Az 1989-es román forradalom alatt, a temesvári megkínzottak testét szöges dróttal tekerték szorosan körül.)

6.        6.      A sírba arccal lefelé fektetik, arra számítva, hogy a tetemből a lélek a szájon keresztül jut ki, és ha a föld közepe felé néz, akkor arra száll, tehát az alvilágba jut, míg ha a szája fölfelé van, lelke kiszállva a sírból az élők közé kerül.

7.        7.      Az 1956-os magyar forradalom eseményeiben jeles szerepet játszó, kivégzett emberek tetemeinél, mint azt a pesti köztemető 301-es parcellájának föltárása mutatta, a két utóbbi eljárást együttesen alkalmazták. A tetemeket dróttal erősen összekötözték, majd arccal lefelé gyömöszölték a szabálytalanul szűk sírlyukakba.

Különös jelenségről van szó. Mint azt a történészek megállapították, ez utóbbi temetési módot az orosz cárok korában a nagy bűnöket elkövető, kivégzett rabok esetében alkalmazták. Azért választották ezt a temetési módot, mert babonás vallási hiedelem szerint, a gonosz szelleme így nem térhet többé vissza az élőket megrontani. Az a kommunizmus, amelyik ateizmust hirdetett, a forradalmi szellem teljes és biztos elpusztítása érdekében mégis primitív babonás hitben gyökerező temetkezési szokást alkalmazott. Ennek az ideológiának itt érhető tetten a valódi szellemi kultúrszintje.

Visszatérve az ősidőkhöz, kiderül, hogy a halottól való babonás félelem olykor abban nyilvánult meg, hogy a tetemet élőnek tekintették, ill. igyekeztek a halállal járó oszlást elfödni, és a testnek az élőkre jellemző vonásokat tulajdonítottak. Ezzel valószínűleg azt kívánták a tetem tudomására hozni, hogy ő nem halott, tehát fölösleges neki visszajárni.

„A halálhoz fűződő ritualizált viszony legkorábbi bizonyítékai a dél-franciaországi, a középső kőkorszakból származó sírleletek. A csontvázak egy része zsugorított helyzetű (Le Moustier, La Chapelle-aux-Saints), a többi nyújtott (La Ferrassie) […] La Ferrassie-ban a sírban fekete és vörös festéknyomokat találtak. Néhány helyen kőeszköz és állatcsont mellékleteket raktak a halott mellé […] E leletek arra utalnak, hogy mintegy 50 000 évvel ezelőtt a moustieri kultúrához tartozó ember rendelkezhetett lélekképzetekkel. Az elhunyt mellé helyezett tárgyakat minden bizonnyal »túlvilági« használatra szánták.”[x][xxv]

K. Birket-Smith erről a témáról így írt: „A halott eltemetése, bár inkább alkalomszerűen, kétségtelenül már az alsó paleolitikumban (moustieri kultúra) megvolt Európában […] A holttestet rendszerint oldalán, az alvó ember testtartásának megfelelően helyezik el, kissé felhúzott lábakkal. Az élet illúziójának fenntartására irányuló törekvés még világosabbá válik akkor, amikor a halottat ülő helyzetben földelik el. Ez a gyakorlat azonban valószínűleg jóval későbbi, mint a fekvő helyzetben történő elföldelés…”[xi][xxvi].

A földbe való temetkezés több kultúrában ellenérzést keltett, mások viszont kimondottan vágytak vissza az anyaföldbe. A földdel való kapcsolatban a paraszttársadalmaknak a Földanya kultusza nyilvánul meg. „A sír a halott otthona, és ezért idővel olyan célszerűen rendezik be, amennyire csak lehetséges. A jégkor végéről származó leletek azt mutatják, hogy a településen belül temetkeztek, a lakhely közelében vagy közvetlenül alatta […] ha ezt a temetési módot később abbahagyták, sokszor kis házat építenek a sírra […] Talán még régibb az az eljárás, amellyel annak megakadályozására törekszenek, hogy a föld túlságosan súlyos legyen a halott számára. Ezért a holttestet a sír oldalába külön e célból vájt üregbe helyezik (»fülkés sír«)…”[xii][xxvii]

A Földanya kultusszal hozható összefüggésbe az indiai khondok törzs szokása is, amelyben a termékenység biztosítása érdekében mutatnak be emberáldozatot a föld-istennőnek fiatal, hibátlan emberek személyében. „Miután a legborzalmasabb módon megölték őket, testük darabjait a földeken temették el.”[xiii][xxviii]

A neolitikum Japánjában nemcsak a zsugorított vagy embrionális testtartású temetkezés volt ismert, de „A csontleletekből kitűnik, hogy […] vörös festékkel színezték az arcot és a testet.”[xiv][xxix]. Az okker, máshol sárga agyagból készült földfesték használata minden lakott kontinensen ismert volt, a törzsi kultúrákban szinte napjainkig használták. Ez az élet színe.

A régészeti leletekkel kapcsolatban azonban Vörös Gabriella[xv][xxx] óvatosságra int. Levelét idézzük: „Egy-egy nép vagy kultúra, népcsoport temetkezési szokásai jellemzőek egy közösségre. Akár hamvasztott, akár a fára rakta ki a halottait, hogy ragadozó madarak elvégezzék a többit… Az az izgalmas, ha valakit NEM a közösség szokásai szerint helyeznek földbe, urnába, barlangba, vízbe stb.[xvi][xxxi]

A rendellenes temetkezési szokások okait szívesen kutatja a régész is. Pl. kedvenceimről, a szarmatákról[xvii][xxxii] kiderült, hogy összekötözve, a temetőtől távol (Szeged-Algyő) kizárólag CSAK NŐKET temettek el. Hát persze, hogy boszorkánynak[xviii][xxxiii] tartja őket a tudomány! A honfoglalóknál is van hasra fordított, zsugorított csontváz, az Árpád-korban is.

Egy dologra érdemes azonban odafigyelni. A régi publikációkban gyakran előfordulnak különös halálnemek és egyebek, Párducz Mihálynál is sokszor. Ezekről később kiderült, hogy egyszerűen RABLOTT volt a sír, és nem vágták le se a fejét, se a lábát az illetőnek, nem ülve, guggolva vagy állva temették el szegényt. CSAK kirabolták [a sírt]. Hogy kik és miért? A legritkább esetben derül ki, minden ilyen temetőt ill. sírt külön-külön meg kellene vizsgálni.”.

Néhány érdekes további példát említünk a zombie-tól, ill. a visszajáró lélektől, halottól való félelemre, és a kísértésük, kártevésük megelőzésére. Folytatjuk mindjárt az időben legtávolabbiként meghatározott, dokumentált régészeti lelet leírásával, amely szintén Vörös Gabriella nevéhez fűződik. A szegvári szarmataleletről többek között ezeket írta:

„A lelőhely kapcsán elsősorban két temetkezési szokással kívánok foglalkozni. Az egyik érdekes jelensége a temetőrészletnek, hogy az 1. sírban nyugvó elhunyt lábait a bal oldalon enyhén felhúzva, behajlítva találták. Mivel a szarmatáknál a Kárpát-medencében a háton fekvő, nyújtott helyzet az általános, ezért az említett sírban tapasztalt fektetés eseteit Kulcsár Valéria[xix][xxxiv] gyűjtötte össze és dolgozta fel, különbséget téve a zsugorított és a feltámasztott lábbal eltemetett halottak között. A szegvári 1. sírt az utóbbiak közé sorolta. A rítus aránylag ritka, 17 lelőhelyen fordul elő a közel kétszáz közül. A szerző véleménye szerint az ily módon való elhantolásnak két oka lehet: vagy boszorkányok voltak, vagy pedig egy archaikus temetkezési mód őrződött meg, esetleg etnikai keveredéssel párosulva.

Zsugorított csontvázak[xx][xxxv] avar, honfoglalás és Árpád-kori temetőkben is előkerülnek szórványosan, előfordulásuk aránya hasonló, mint a szarmata korban. Ezek értelmezésénél - elsősorban az Árpád-kori esetekre vonatkoztatva, az antropológia és a források adatait felhasználva - jutott arra a következtetésre Szabó János Győző, hogy az összekötözött, gyakran elkülönített, a temető szélén elhantolt halottak boszorkányok, ördöngösök voltak.”[xxi][xxxvi].

A továbbiakban azt írta, hogy „Jelenleg nem dönthető el, hogy a szarmatáknál milyen gondolati, hiedelmi oka lehet e ritkán feltűnő jelenségnek. A boszorkányság ma ismert fogalma új képződmény, és különösen eredetét ismerve, nem alkalmazható egy egészen más gyökerű, és más földrajzi-történeti körülmények között kialakult kultúrára[...]

A problémakörhöz az algyői temető megfigyelései egyedülálló adalékkal szolgálnak. Igaz ugyan, hogy csak erre az egy esetre vonatkozóan, de a jelenség gondolati hátteréhez valamilyen támpontot mégis jelentenek.[xxii][xxxvii] A temető 81. sírjában egy középkorú nő nyugodott, lábai térdben enyhén be voltak hajlítva, jobb oldalán feküdt. A lábak helyzete egyezett a szegvári 1. sírban megfigyeltekkel. A többi sírral egy csoportban bontottuk ki - mint a szegvári 1. sírt -, 2-3 méterrel arrébb mindkét oldalán újabb sírokat találtunk. A másik, rendellenesen eltemetett csontvázat ezzel szemben a temető tömbjétől 45 méterre bontottuk ki. A 76. sírban nyugvó idős asszonynak a lábait szinte gúzsba kötötték. Ugyanakkor azonban kivarrott aljú ruházata, nyaklánca és fibulája [ruhacsatja], valamint apró edénykéje a temető többi sírjának megfelelő, ahhoz hasonlatos gondoskodást tükrözött.

A temető közösségétől való elkülönítése, és összekötözése egymást erősítő, azonos gondolati hátteret sejtet. Mivel ennek okát, tartalmát illetően semmilyen megfogható, egyértelműen értelmezhető adatunk nincs, ezért ennek hiányában nem tartom értelmét találgatásokba, feltételezésekbe bocsátkozni.”[xxiii][xxxviii]. Az összehasonlító néprajzi adatok alapján viszont föltételezhetjük, hogy a boszorkányhalott ártó szellemét, esetleg élőhalottként való visszatérését igyekeztek elkerülni.

Időben és térben nagyot ugorva, vizsgáljunk további példákat, amelyek szintén a halott visszajövetelének gátolásáról tanúskodnak. Ezek a néprajzi, kultúrantropológiai példák azért nagyon fontosak, mert támpontot is nyújtanak ahhoz, hogyan mehetett végbe az évezredekkel ezelőtt élt népeknél az a fajta temetési rítus, amely a visszajáró szellemtől való félelemből adódóan a halott zaklatásával járó elképesztő szertartások véghezvitelét eredményezte.

Az ókori Kínában úgy hitték, hogy az embernek több lelke is van. Az egyik a p’o, amely a tetemmel marad, míg a hun fölszáll az égbe. „A p’o a holtest mellett maradt a sírban, és az áldozatokból táplálkozott. Ha az áldozatok elmaradtak, kiéhezettségében veszedelmessé válhatott. Ilyenkor tért vissza élők közé, és hazajáró lélek, kui lett belőle.”[xxiv][xxxix]

Új-Guineában a Laiagam-völgyben az engáknál egy olyan temetést írt le Jens Bjerre, ahol a halott kunyhójában nemzetségének ötven tagja zsúfolódott össze. „A halottat már egy vízszintes deszkára kötözték, amelyet két cölöp támasztott alá. Így kívánták megakadályozni, hogy a halott szelleme elhagyja testét, és a lakóhelyen kísértsen[…]

Az összegyűlt férfiak közül a legtöbben sárga agyaggal kenték be magukat[xxv][xl], és bizonyos időközökben kiáltozva szaladtak a holttest körül. A kunyhó előtt egy tucat asszony ült, és kórusban jajveszékelt…”

A varázsló „Nagy nyaláb vékonyabb és vastagabb vesszőt és ágat tartott a kezében, és szorosan a holttest mellé állva, szelleműző igéket mormolt […] a holttest megmozdításának idejére csöndet kívánt, mert különben - mint figyelmeztetett - a rossz szellem elhagyja a tetemet, és a hozzátartozók egyikében keres menedéket.

[…]a férfiak a holttestet körülvevő tér négy sarkában a földbe szúrták a botokat. (Ezek a mágikus erejű botok feltehetően arra szolgáltak, hogy megakadályozzák, a rossz szellemet a holttest elhagyásában.) Miután ez megtörtént, a férfiak a holttest alatt levelekkel és vesszőkkel felkaparták a földet. Ekkor Akari négy másik férfinak adott jelt, hogy a holttestet emeljék le a deszkáról, és vigyék el. Mialatt ezek a halottal foglalatoskodtak, az első négy férfi - mindegyik egy nyaláb bottal a kezében - elfutott egy darabon lefelé a völgyben, és egymástól mintegy ötven méternyi távolságra a földbe szúrtak két-két botot, hogy megjelöljék az utat, amelyen a halottat kell vinni. A letaglózott disznót ott hagyták, ahol volt, az élőt pedig a halottvivők után hajtották[…]

Mire a menet a völgy mélyén futó folyóhoz ért, a férfiak ott lent már elkészítették a gátat, elvezették a vizet, és a száraz folyómederben megásták a sírt. A varázsló megparancsolta, hogy a holttestet vigyék a sírhoz, és különös beszédmódján megint néhány varázsigét mormolt, mintha a halott szelleméhez szólna. Azután jelt adott, hogy a holttestet tegyék ülő helyzetben a sírba, arcát egy kissé felfelé fordítva. Majd teljes csendet parancsolt.

[…]Akari fogott két kis hegyes karót, és beleszúrta az élő disznó orrlyukaiba, mialatt két férfi leszorította az állatot. Azután bunkót ragadva, egyetlen csapással szétzúzta a koponyáját, és úgy tartotta a disznót, hogy orrából a vér a halott szemébe csepegjen. (Nyilvánvalóan úgy vélték, a rossz szellem csak a szemen keresztül távozhat Kajianda testéből, hogy valaki mást találjon, akit hatalmába keríthet. De ha lepecsételik a halott szemét, nincs menekvés a rossz szellem számára.) Végül a varázsló elővett két nyilat, és hegyükkel pontosan a halott két szeme fölött tartotta őket mindaddig, míg a sírt annyira feltöltötték, hogy a nyilak ugyanabban a helyzetben maradtak. Ezáltal a rossz szellem útját véglegesen elzárták[…]

Mihelyt a sírt feltöltötték, és köveket helyeztek rá, Akari jelt adott a gát lerombolására. Csak amikor a gyászolók látták, hogy a sírt elborítja a víz, tört meg a nyomasztó csend, és engedett fel a feszült légkör…”[xxvi][xli]

A pápua „…Kawai-szigetiek hisznek a halottak továbbélésében. A hátramaradottak a sír elé kis kunyhót emelnek és ebben hetekig tüzet égetnek. Egy oszlopra ételt tesznek, és a halott személyes holmiját is ide akasztják fel […] A közösség számára mindenesetre addig létezik, ameddig emlékeznek rá. Az »élő holttestnek« ebben az elképzelésében még van bizonyos kapcsolat a fizikai test és a »szellemi test« között.”[xxvii][xlii].

C. Lévi-Strauss írta: „Egyes társadalmak pihenni hagyják halottaikat; ezek viszont időnkénti tiszteletadás fejében tartózkodnak tőle, hogy zavarják az élőket…”<

 
Idézet

"No matter how hard I try
Without your love I can't live
So in the end i close my eyes
and go to sleep with tears ..


~ Akármennyire is próbálom
a szerelmed nélkül élni nem tudok
így végül lehunyom a szemem
és elalszom a könnyeimmel"

 

 
welcome
 
Szavazzatok!!
Válaszolj, please
Goth-nak tartod magad?

Igen
Nem
Kezdem...
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
pikcsör
loser
 
Gondolatok...

„Rám nehezedik egy emlék
Egyszer az ablakra fagyott az arcom
úgy vártam valakire
akiről azt hittem, hogy szeret.
Még bennem szoronganak a könnyek
mert nem jött el mégsem.”

 
egérkövető
 
Holdfázis

Holdfázis

26 Jul, 2006
 
Szavazz
Lezárt szavazások
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre