Se célunk, se örömünk
Nem tudunk mit kezdeni magunkkal, se célunk, se örömünk. Ráadásul gyengének, elesettnek érezzük magunkat. Az sem vigasz, hogy kimagasló történelmi személyiségekrol tudható: hasonló bajtól szenvedtek.
A depresszió – vagy köznapi néven búskomorság – az ember testi-lelki bajainak egyik legosibb jelensége. E betegségnek számos megjelenési formája van: egyebek között ilyen az úgynevezett hipolaris depresszió, amikor az ember felhangolt állapotát a letörtség, szomorúság, örömtelenség követi.
Kimutatták, hogy a Nobel-díjasok nyolcvanöt százaléka szenvedett ebben, de más híres emberek is, például Napóleon, Luther Márton, Abraham Lincoln vagy éppen Széchenyi István, József Attila, Latinovits Zoltán, akiknek élete öngyilkosságba torkollt. Ugyanis a depresszió egyik megnyilvánulási formája a halálvágy, öngyilkossági gondolatok.
A depresszió világjelenség, jóllehet országonként más-más a betegek aránya. Magyarországon mintegy egymillióra teheto a számuk, köztük 2000-2400 válik öngyilkossá. E hajlam az északi országokban vagy Közép-Európában erosebb, mint délen: például százezer magyar közül negyven választja ezt a "megoldást", míg Görögországban csupán öten.
Lehetséges, de nem bizonyított, hogy a klimatikus környezet is befolyással bír. Ugyanis a depresszió egyik úgynevezett epizodikus változataként tekintik az oszi-téli depressziót, amit a fényhiánnyal, a borús, esos, havas idojárással is kapcsolatba hoznak. Ezért egyes kezelési módok között szerepel a fénykúra.
Ennek során 2000 lux fényereju teljes spektrumú fényt alkalmaznak, persze annak, aki megteheti, napsütötte tájakra való utazást ajánlanak.
A depressziót ma már számos gyógyszerrel, úgynevezett antidepresszánsokkal kezelik. Ezek az agyi ingerületátvivo anyagok például a szerotonin és a noradrenalin koncentrációját változtatják meg.
Nem könnyu felismerni a depreszszió különféle változatait. Sajnos – a szakemberek szerint – még a háziorvosok fele sem képes erre. Mindenesetre a beteg és környezete felfigyelhetnek bizonyos jelekre, amelyek a depresszióra utalhatnak. Ilyen a már említett örömtelenség, nyomott kedélyállapot, alvászavar, például 12-14 órás alvás után az illeto fáradtabban ébred, mint mikor lefeküdt aludni. Az oszi-téli depressziónál rendkívüli étvágy, falánkság is felléphet. Gyakori a súlyos ingerlékenység, feledékenység, a depressziósoknál eros alkoholigény is mutatkozhat.
Az alkoholisták legalább fele így próbálja enyhíteni a depresszió kínzó élményét.
Az oszi-téli depresszió kíséroi a testi tünetek: így például a fejfájás, a reumás fájdalmak, foleg a nyaki és ágyéki gerinc területén, a szexuális érdeklodés csökkenése, szorongás. Jellegzetes az is, hogy reggel rosszabbul érzik magukat, nehezen tudják felvenni a napi ritmust.
A depresszió létrejöttében örökletes tényezok és környezeti hatások egyaránt közrejátszanak. A genetikai hajlam: ha mindkét szülo depressziós volt, 75 százalékos, ha csak egy, 25 százalékos az esély a depresszióra. A krízishelyzetek, a magány, súlyos betegség, hozzátartozók halála, hozzájárul a depreszszió kialakulásához. Az egyetlen megoldás, szakemberhez fordulni és nem belenyugodni a letört hangulatba, mint megváltoztathatatlan istencsapásba. (MTI-PRESS) )

Rossz látni, hogy ennyire elgyötörtek az emberek, még ilyen fiatalon is. A depresszió egyre gyakoribb betegség,ami életkortól és helyzettől függetlenül bárkinél bármikor kialakulhat. Betegség, amely súlyosan megzavarja az ember érzelmi egyensúlyát, tartósan és lényegesen rontja az életminőséget (a munkaképességet és a személyes kapcsolatokat). A depresszió nagy szenvedés, szomorúság és reménytelenség átélését jelenti. Befolyásolja a beteg étvágyát, alvását és persze az életről alkotott képét. Több, mint egy átmeneti rossz hangulat, nem egy múló gyengeség és legtöbb esetben tiszta akaraterővel nem leküzdhető. A depressziót elszenvedők magukat okolják mindenért, önbizalmuk nincs és teljesen reménytelenek a jövőt illetően. Elvesztik érdeklődésüket az emberek és az örömet okozó tevékenységek iránt. A depresszió sajnos sok esetben öngyilkossággal végződik (erről részletesebben a menüben)

A mai napig sem találtak végleges választ a kérdésre, hogy mi az oka a depressziónak. A depressziót gyakran biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők együttes hatása váltja ki. Néhány pszichológiai tulajdonság jelentős lehet a depresszióra való hajlam szempontjából. Azok az emberek, akiknek alacsony az önértékelése, akiknek ön- és világszemlélete pesszimista, valamint akik stressznek vannak kitéve, hajlamosabbak a depresszióra. A depresszív állapot kiváltásában szerepet játszhat egy súlyos veszteség, krónikus betegség, szociális kapcsolati nehézségek, rossz anyagi körülmények vagy az élet kedvezőtlen eseményei.