[162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1] [Archívum]
Ok. Semmi baj. :) Ha van valami érdekes témád magadtól is írhatsz.
Különben én még így is sokat sírok, hogy próbálom visszatartani. Egyszerűen annyira érzékeny vagyok, hogy nehéz visszatartanom sokszor. Tényleg megkönnyebbít, de mialatt sírok, az órahosszákig, vagy egy éjszakáig eltart, és azalatt nagyon legyengülök. Nem azért mert nem alszom, mert olyan szokott lenni, hanem egyszerűen annyi sírás után nem vagyok képes mozdulni sem. mintha maratont futottam volna + rosszul vagyok utána.
És olyan nehéz sokszor visszatartanom a bőgést... Na mindegy.
Áhh... Vincentnek kész van a kép amit rajzoltam neki, és pont ilyenkor nem jön fel az oldalra, hogy megtudja hogy más a címem.
Már megígértem egy lánynak is. Neki is el kell kezdenem... Mostanában nem megy a rajzolás. Nemtudom minek mondtam ezt el... :P
Na szia!
...darkangel..
u.i: Amúgy bocsi, hogy én sem írtam sokat most, de nem nagyon van témám. Monddj valamit. Ha neked több dolog jár most a fejedben... esetleg. :) |
Szia! :)
Sírni lehet rossz, de nekem ha sírtam is, csak hasznomra vált.
Mert miután kisírtam magam a dolgokat, amiket eddig nem láttam világosan megvilágosodtak előttem. :)
Most nem tudok mit írni, mert nem írtál valami sokat
lightangel |
Hello!
Hát... Én sokáig voltam a "sötétség híve". Meg sokáig depressziós is voltam. De miután sikerült kilábalnom belőle, mintha egy teljesen új élet nyílt volna meg előttem. Azóta nagyon zavar látni olyan embereket, aik nem tudják élvezni az életet. Mert... Tudom, én is olyan voltam, és nehéz meg minden... De a fenébe is. Rá kellett jönnöm, hogy élni jó!
És lehet vannak még néha problémáim, van néha rossz kedvem, és hogy a családban is sok a zűr, de kit érdekel, megpróbálom ezekmellett jólérezni magam, nem odafigyelni arra ami rossz, hanem néha már hogy nehogy megint elkapjon a depresszió, már-már másokat is idegesítő optimizmusban próbálok élni. Mertha egyszer elkap a rosszkedv, de nem az a fajta, amit egy jobb pillanat helyrehoz, hanem az a folytonos... Mondjuk itt a család... Na akkor nem lehet tudni mikor rázódnék vissza a mostani állapotomba, és inkább magamra erőltetem azt hogy semmi baj, jóaz. És akkor tényleg jó is. Bár néha a sírás folytogat, de megpróbálom visszatartani, mert sírni ugyan kell, de gyengít. (engem legalábbis)
hát... ennyi. Lehet egy kicsit értelmetlen volt, sajnálom. :)
...darkangel... |
Szia! :)
Egy ideig dark voltam de elegem lett belőle.
Mert a sötét az minden csak nem jó az embernek.
Az ember azt hiszi biztonságban van, de nem tudja, hogy a sötétség idővel bekebelezi Őt, de előfordul, hogy már megtette, csak Ő nem veszi észre.
Van úgy, hogy az emberek elfordulnak Istentől azért mert nagy kárt szenvedtek, vagy, mert nem érti őket senki sem meg.
Te, hogy vagy ezzel?
Bevallom, hogy én nemigen éreztem jól magam a sötétségben (ki így érti ezt a mondatot ki úgy), a lényeg az, hogy óvakodom már a sötétségtől. Mert veszélyes. Nézd meg Marilyn Mansont, nem azért de amiben ő él az már sötétség! XD
Elködösítheti az elmét meg stb...
Meg vannak a Sátánisták: hát igen.
Ők azok akik igazán sötétben élnek.
Azt hiszik nekik jó az, amiket tesznek vagy "amiben hisznek".
Bár olvastam, hogy a Sátánisták nem hisznek sem Istenben sem Sátánban. De nem tudom. Lehet, hogy nem hisznek, de olyan dolgokat tesznek, amivel Sátánnak okoznak örömet.
De hát végülis az egészből azt akarom kihozni, hogy élhet az ember sötétben csak nehogy elragadja Őt!
Meg hát Isten arra teremtette az embert (elméletileg), hogy azt tegye itt a földön amit akar. Az ő élete, szabad akarat forever!!!
De azért, ha az emberrel a szülei nem bánnak jól, nagy a bánata+depresszió, szerintem nem az a megoldás, hogy beáll a sötétségbe és elbújik azt a hitet osztva, hogy ez neki jó, + hogy a sötétség megvéd meg kitudja így élvezni az életet.
Az életet lehet a világosban is élvezni.
Én azt mondom élvezd az életet, de azért arra ügyelj, hogy ne csábulj Sátán útjára. Mert akár hiszel benne és Istenben akár nem Ő létezik. És minden rossz lépéseddel vagy tetteddel is elsülyledhetsz a sötétségbe. És a sötétség az Ő szolgája. A sötétség minden csak nem biztonságos, egy ideig úgy tűnhet, de ha elnyel, azt talán örökre megbánod és nem veszed észre.
Ezt nem hozzád írtam, csak általában. Hogy mindenki tudjon róla.
Gothic Magus alias Yargan
|
Istenem... Akárcsak magamat hallanám. :) mindennel kapcsolatban teljes mértékben egyetértek veled
A szüleim... Tőlük már úgyis megszoktam hogy folyton azt hajtogatják, hogy "úgysem fog sikerülni", meg hogy "ha akarsz menni, akkor fizesd ki magadnak". Legyen szó bármiről. Ruhavásárlásról, egy koncertről... Mindegy. Két év és megyek innen a fenébe.
És a gyereknevelés... Igen, igen... Aki nem akarja eltartani ne vállalja. Ha meg csak úgy véletlenül becsúszott egy... És már utálom folyton azt hallgatni, hogy minek vagyunk ennyien. Na de mindegy.
Nemtudok mit mondani. Mesélj magadról, vagy nemtudom. Amiről akarsz.
...darkangel... |
Szia!
Egy rendes szülő nem küldi el a lányát dolgozni, hanem a taníttatását fizeti és nem azt mondja, hogy men el dolgozni mert én nem fizetem a dolgaid.
Ha meg egy szülőnek ilyen a felfogása, akkor meg minek vállal gyereket egyáltalán? :S
Meg egy normális szülő nem hangolja le a gyerekét azzal, hogy úgysem fog sikerülni. Ha az ember akar valamit az úgyis sikerül.
Na ennyit erről.
De ha nekem lesz lányom (ha lesz) akkor mindent megadok neki és nem kényszerítem munkára, meghogy nem adok neki pénzt a taníttatására. Hanem kifizetek neki mindent és lehet még többet is. De véleményem szerint a nőnek a konyhába a helye meg a gyerekek mellett nem dolgozni! XXD
Dolgozzon a férfi, mert a meló az nem női feladat.
Azelőtt is így volt, csak az utóbbi pár évszázadban jött meg a szorult helyzet miatt az, hogy a nő is melózzon... hülyeség...
Írta: Gothic Magus
Mondjuk dolgozzon, de otthoni munkát, kertészkedés, meg egyéb ilyen kis munkák, meg ne máshol ahol mondjuk pasi a főnök mert abból úgyis csak kihasználás lesz.
UI: Én ha lesz feleségem szerintem nem engedem meg, hogy dolgozzon. :) |
Hello!
Hát... Ja. Tudod én is marhára örülnék, hogyha azt a részt kihagyhattam volna, hogy "megyek dolgozni". De ha nem tenném, akkor mégis miből mennék suliba? Anyámék nem fogják nekem + HELYETTEM kifizetni. Ahogy apám megtudta egyből aztmondta hogy minek megyek, úgysem vesznek fel, meghát a pénzt honnan szedem össze.
Ez van... Ígyhát nincs más, minthogy elmenjek dolgozni. Pedig hidd el tényleg én is nagyon szivesen hagynám későbbre a munkát, de nem tehetem meg.
Mostanában annyira apró, kicsi dolgokon kikészülök, hogy az nem igaz. És annyira hogy közel állok a rosszulléthez. Régen ezt azzal csillapítottam, hogy vagdostam magam. De nem akarom, mert tudom hogy csak bemesélem magamnak hogy attól jobb lesz, meg ígyis tele vagyok heggekkel, és undorító, és szégyellem... De régen is néha elborult az agyam. Aztán jött a nyugtató, de mostmár nemtudok sehonnan szerezni. Most úgyahogy lenyugodtam, de nagyon közel álltam ahhoz, hogy összeroppantsam az asztalomon lévő villanykörtét, vagy hogy ne kezdjek el örjöngeni. De nem akarom annak még csak a jelét sem mutatni hogy gyenge az idegrendszerem. Dehát nem is az, hogyha kibírtam hiszti nélkül. Annyira nehéz visszafojtani magamba ezeket a szarokat. És semmiségektől... Na mindegy. Most rajzolnom kell.
...darkangel... |
Amúgy a szüleid nem fizetik?Vagy nem tudod velük megbeszélni? |
Amúgy a szüleid nem fizetik?Vagy nem tudod velük megbeszélni? |
Szia!
Ha a régit nem szeretted akkor szerintem kár volt feldúlni azt a barátságot, akárki részéről is volt szerelem vagy csak hasonló, mint a szerelem. De én úgy gondolom, azaz... ha lenne barátom úgy gondolnám, hogy a barátság sokat ér, mintsem, hogy feladd valami miatt is.
És értelek.
Amúgy ha oda mész ahova akarsz az megér bármennyit "sulira vonatkozik".
Amúgy ezt a megyek dolgozni felfogást nem szeretem.
Nem kell szerintem elkapkodni a dolgot, mert manapság minden fiatal azt teszi. Legyen az szerelem, szex, a gyerekszülés és a munka is. Mindennek megvan a maga helye és ideje nem?! :)
Gothic Magus |
Szia!
Akivel akkor összejöttem, őt tény hogy nem szerettem... De a mostani barátomat nagyon szeretem. És lehet ezt is szarul írtam, de most kijavítom: már nem érzek a legjobb barátom iránt semmit. Csupán csak hiányzik a barátsága, meg azért szar látni a csajával, mert nem valami boldogok együtt. Különben már szakítottak is. Ezzel a téma lezárva.
Én is télen születtem amúgy :)
Csak 3 évvel később.
Képzeld. Most keresek egyetemet, hogy hova felvételizzek majd. Hát megtaláltam a számomra tökéleteset. Azaz mégsem annyira tökéletes, mert félév / 400. 000 forint!
Honnan szedjek én annyit össze? Na mindegy. Úgyis oda fogok menni. Mert ha már elterveztem hogy oda megyek, akkor az úgy lesz. :) Remélem. Pedig nagyon nem az én stílusom, ez a "mindent véghezviszek, bármi áron". De ezt nagyonszeretném, és igyekezni is fogok. Majd elmegyek dolgozni valahova. Bár nemtudom milyen munkahelyet találhatnék, ahol tanulás mellett egy félévben annyit keresek. :) Na mindegy. Lesz ami lesz.
További jó napot!
...darkangel... |
Én a depressziót gyógyító kristálylal tudtam orvosolni és egy asztrologiai analízissel és bejött.
Pedig nem hittem benne, hogy sikerül. :) |
Reméltem, hogy megérted amit mondani akarok.
De akkorsem helyeslem azt, hogy valakivel összejössz és nem vagy szerelmes belé. Mert mint mondtad van barátod. Nos, erer azt kell mondjam, hogy hülyeség. Mármint, hogy barátaid nincsenek de összejössz valakivel, akit nem szeretsz.
Amúgy télen leszek 20.
Meséljek a lányról? Hát jó. :)
Gyerekkorom óta ismerem. A legjobb barátom huga, azaz a volt legjobb barátomé. Mert azóta eltávolodtam tőle. Meg szerintem meg is utáltam. De a lány kedves Nekem. És kicsit régebben kiderült, hogy talán én is neki.
Na mindegy.
Amúgy nekem az a srác, azaz a csaj báttya volt az egyetlen barátom.
De valahogy ez nem érdekel már, mert Ő is hibás azért, hogy a lány ilyen lett.
Írta: Gothic Magus |
Szia Gothic Magus!
Köszi hogy írtál, és igen, értem, és mindenről ugyan úgy vélekedek ahogy Te.
Valamit vagy félreérthetően írtam, le vagy nem tudom, és ezért bocsi... Szóval én egyáltalán nem akartam megutáltatni magam a legjobb barátommal, hizs így sincsenek barátaim. Csak el akartam felejteni. Meg szerelmes sem voltam belé... Csak... Tudod. Említetted a fellángolást. Ez szerintem olyasmi volt, mert a szerelem az tényleg sokkal több ennél.
Érted? Ezért jöttem össze a sráccal. Hogy hátha sikerül teljesen kiverni a fejemből a legjobb barátom. Merthát az nem barátság, hogyha én titokban sóvárgok érte. És ... Na mindegy végülis ez egyáltalán nem fontos. Csak egy kicsit félreérthetően írtam le.
Meg rossz látni őt néha... Amikor rám néz... Látom a szemében a szomorúságot, és akkor engem is elfog.
Na de mindegy.
És igen, azt is tudom, hogy az igaz szerelem az tényleg olyan hogy meg kell érte szenvedni hogy átélhesd. Olvastam egy ilyen könyvet még régebben, éshát tényleg a középkorban játszódikm mint ahogy Te is mondtad. És most arra a másik oldalra próbálom leírni a rövidebb változatát, mert alapvetően nem erről a szerelmi történetről szól, de belefűzte az író azt is. Ha teheted szerintem olvasd el... Bár kicsit hosszú, de nagyon érdekes könyv. Vagy lehet már olvastad is. Az elátkozott királyok. Druon műve. Egy francia író, de nagyon jó könyv. Legalábbis nekem a kedvencem.
És az a lány, aki kedves számodra? Vele mi van? Mármint ismered közelebbről? Mesélj róla valamit. Persze csak ha szeretnél...
Meg azért is, hogy ne csak rólam legyen szó. Te hány éves vagy? Én 17.
Ja meg kérdezted hogy goth vagyok-e. Nem. Nem kötöm magam semmilyen stílushoz. De azért azt sem csinálom, mint néhányan, hogy
"hát... én mindenféle zenét meghallgatok." Neeeem. Nemszeretem az olyat. Azért jöttem fel még régebben vagy egy éve erre az oldalra, mert egy időben depressziós voltam, és elkapott a halálhangulat meg ilyenek, keresgettem a halálról, stb. És hát itt tök jó emberkékre találtam. Egyre több van.
Mégegyszer köszi, hogy írtál. Szia
...darkangel... |
Utólag!
Amúgy meg emberi hüyleségnek vélem, és anyámat is kiosztottam emiatt.
De ismételem magam, hogy emebri hülyeség.
Hogy csak mert nem akarsz egyedül lenni, összejössz valakivel és nézed, hogy a szerelmed boldog mással.
És akkor azt nevezi kszerelemnek, hogy van a csajoknak barátjuk, a fiúknak meg nőjük. De szerintem nem ezt nevezik szerelemnek. Most letámadna pár okostojás, ha lenne errefelé.
De ennyi erővel minden héten összejöhetne az ember valakivel nem?
Persze, hogy igen van nem?!
Érted mit akarok ezzel mondani?
Ha nem, akkor csak azt, hogy gondold át és keresd az igazságot a zelőzőekben leírtakban, és ha megértetted, akkor úgy fogsz gondolkodni mint én.
n szia! :)
Írta: Gothic Magus
|
Hello darkangel!
Kizárólag darkangelnek!!!!
Érdekeseket írtál.
Összejöttél ugye, mint mondtad a legjobb barátod, (akivel járni akartál) neki az ellenségével.
Tudod ez a szitu Nekem csak a fejemben fordult meg!
Mégpedig úgy, hogy van egy lány, aki kedves a számomra. Azt hiszem régen szerelmes is volt belém de én figyelemre sem méltattam.
Szóvalvan úgy, hogy az én osztályom testnevelés órán van ők meg néha benéznek a sportcsarnokba.
És hát az egyik osztálytársam a legnagyobb ellenségem. És megfordult a fejemben, hogy miylen érzés lenne Nekem az, ha azzal a fiúval jönne össze a lány. De szerintem ha megtörténne, akkor szerintem elintézném a srácot. Egyrészt azért mert tudom milyen fajta a srác, másrészt azért mert a lány kicsit züllött és nem azaratném és szerintem senki sem, aki ismeri, hogy olyanokkal barátkozzon.
Csak sajnos az van, hogy a mai világban a nőkre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy tisztességesek. De ezt persze, nem mindenkire értem.
Csak azaz igazság, hogy a lány nem nőtt fel valami jó családba.
Az apja alkoholista az anyja meg olyan, hogy hagyja, hogy a lány a saját útját járja. De véleményem szerint ez nem jó, mert aki nem kap megfelelő nevelést az rossz útra tévedhet. (A Sátánisták 70%-a is a rossz családi háttér miatt lesz az). De azaz érdekes, hogy mikor az anyja megtudta, hogy 2 fiú is csapja neki a szelet azon ki volt akadva, de akkor megkérdezhetném azt, hogy akkor most, mikor már elzüllött félig akkor miért nem tesz semmit, mellesleg a családja sem a legjobb példát mutatja neki.
Tehát akkor ennyit erről az "ördögi 3szögről".
Másrészt én nem vagyok olyan, hogy bárkivel összejövök. Ha kicsit közelebbről megismerjük egymást majd megérted.
Voltam már dark és ez a sötét stílus segített megérteni a dolgokban rejlő igazságot. Te goth vagy ugye vagy mégsem?
Másrészt meg szerintem (ha engem kérdezel) nem ez a megfelelő módja annak, hogy eltávolíts vagy megutáltasd magad a legjobb barátoddal. Egyszerűen csak fel kellett volna vállalni a dolgokat.
ha a baráti viszonyotok tényleg olyan jó volt és ha Ő volt az, aki tényleg igazán szeretett, míg más nem, akkor nem kellett volna ezt tenned. Láttam én már ilyet, de ha meghallgatsz_:
A szerelem nem olyan dolog, hogy könynen jön és megy. Mármint az igazi. Én nem azt értem szerelem alatt, hogy van valaki aki megért meg szimpatikus meg jó vele meg ez meg az. De igazán "szerelem" úgy igazából a középkorban volt, ahol vérrel szenvedéssel lehetett megkapni ezt az érzést. És az nem magyarázat a tettedre, hogy mert: "féltem vagy félek".
Én így vélem.
Egyszerűen ha beleszeretsz úgy tényleg valakibe, akkor az nemscak csodás érzés, hanem ez a világ legjobb dolga. És ha ő is tényleg nagyon erősen érez irántad akkor nem kell félni a szakítástól.
Bár igaz, hogy vannak un. bölcs emberek akiket idézem ez a mottójuk: Minden véget ér egyszer XD
Ez a mottó kicsit uncsi meg amúgysem hiteles.
Adok erre egy példát:
Nemrég a nevelőapám és anyum viszonya na jó kicsit rég, de megromlott. És azaz igazság, hogy olyan 20éves korában beleszeretett egy fiúba. Azóta szakítottak, drámai dolgok történtek, az ürge feleségül ment egy nőhöz született 2 gyermekük (lányok). És most újra találkoztak 30valahány év után. És most derült ki, hogy 30 éven át nemszeretett mást úgy, mint ezt a férfit.
Ebből azt akartam kihozni eléd Kedves, hogy ha az a fiú tényleg az igazi volt, és ha elszalasztotatd akkor mást lehet hogy senki mást nem tudsz majd annyira szeretni mint Őt.
Nem akarok neked semmit bemagyarázni csak azt mondom, hogy ha az emebr elereszti az igazit, akkor nem lesz boldog egy látszatszerelemmel. Most lehet okoskodni, hogy nincs olyan, hogy az igazi. meg, hogy attól, hogy ezzel szakítottam még lehet, hogy azzal stb.
Na persze!!
Lehet. HA, nem ő volt az igazi. De honnan tudod darkangel??
Erről meg kell bizonyosodni! :)
És csak akkor kellene továbbmenni vagy esetleg legközelebb megutáltatni vele magad, ami szerintem nem volt bölcs, ha tényleg úgy érzed, hogy ezt kell tenned.
Bár még bizonyára te is fiatal vagy, és a fiatalabbak 13-23korosztályban gyakran van un. fellángolás. Hogy a lány vagy fiú csak úgy váltogatja a partnereit meg bulizgat meg ezek. nem azt mondom, hogy ne bulizz, csak azt, hogy amit ideírtam fontold meg. És talán ha most nem úgy gondolod mint én majd egyszer úgy fogod.
Mert a 13éves, a 20éves és a 30évesek mind másként gondolkodnak.
Csak annyit kérek Drága, hogy olvasd át amit írtam és értelmezd.
Hidd el nem válik károdra. :))
Írta: Gothic Magus
Ui: remélem nem lett hosszú. |
HEllo Gothic Magus!
Hát... Nem nagyon tudom miről írjak neked... Mostmár de.
Szerintem mindenki tudja, hogy a szeretet nem csak boldogsággal jár, hanem fájdalommal is... Sőt. Az utóbbi talán még többször megvan szerintem. Mint ahogy a Vaskarika c. kis novellában is olvashatjátok ( a Száműzöttlelkek oldalon van. Elküldtem oda. Aki kíváncsi rá megnézi.. Ajánlom mindenki figyelmébe, mert nagyon szép! )
Szóval ahogy a Vaskarikában olvashatjátok, ott Tom belehal abba, hogy nem tudja eléggé kifejezni szeretetét az iránt, akit a világon a legjobban szeret. Az őt körülvevő két szeretet acélszorításából nem tud szabadulni. Így fogalmazott valahogy az írója. De nem akarok poénokat lelőni. Olvassa el, aki kíváncsi rá. Itt a link: www.gportal.hu/szamuzottlelkek
És ahogy most ismét elolvastam egy szép emlék jutott az eszembe, ami az idő folyásával számomra igen szomorúvá válik.
Az történt, hogy már jóval több mint egy éve összeismerkedtem egy fiúval, és ő lett a legjobb barátom. Nagyon boldog voltam, mert nekem sosincsenek barátaim, és azthittem már nem is nagyon lehet az életben. Hát... Sajna nem tartott sokáig ez a barátság.Tudjátok... Sokan mondják: fiú és lány közt nincs legjobb barátság. Azthiszem ez igaz. Legalábbis ránk igaz volt. A fiú belémszeretett, éps őszinténszólva engem is igen mély érzelmek fűztek hozzá. Szinte mindig együtt voltunk, hülyültünk, elmondtuk egymásnak, ha valami bántott, meg ilyenek. És gondolom így kötődtünk egyre jobban egymáshoz.
Egy kicsit túlfecsegtem ezt a dolgot. A lényeg, hogy amikor megtudtam hogy belém szeretett megijjedtem, mert féltem, hogyha összejövünk, akkor... Tudjátok ti is. Abból bármikor szakítás lehet, és én ettől féltem. Nem szerettem volna hogy romoljon köztünk a kapcsolat, és ha nem jövünk össze, akkor minden marad úgy, mint régen... Hát így lett. Akkor még azthittem hogy ez így nagyon jó, de szarul hittem, mert azthittem a legjobb barátom már nem szeret, és hogy már csak én őt, és ez egy kicsit rosszul esett, ezért összejöttem egy sráccal, aki (mint kiderült) a legjobb barátom ellensége volt. És ezt azért tettem, hogy sikerüljön kiábrándulni a legjobb barátomból. De ő soha többé nem szólt hozzám... Még mindig szeretett. És engem meg a felesleges büszkeség hajtott.
Sajna túlkomplikáltam, és ma már értem, hogy a volt legjobb barátomnak miért volt az akkori barátom a legnagyobb ellensége: egy seggfej. A seggfejt rövid időn belül ott is hagytam.
De a volt legjobb barátom mái napig csak VOLT legjobb barát. Annyira szar visszaemlékezni rá. FŐleg arra, hogy mennyire jó volt vele, a közelében lenni, hülyülni, vagy komoly dolgokról beszélgetni....
De basszus ekkora hülyét mint én!! Túlkomplikálni soha többé nem fogok semmit sem!
Ennek az egész barátságnak az eredménye lett az, hogy nincs többé barátom, szert tettem egy szar, szar, szar kapcsolatra, ami arra az időre megkeserítette az életem, meg ha akkor összejövök a legjobb barátommal, akkor egy az, tuti hogy nem lett volna olyan szar kapcsolatban részem mint akit helyete választottam, meg lehet még mindig együtt lennénk.
Tudom... ez most szánalmas siránkozás. De inkább csak azért írtam le, mert eszembe jutott, meg mert szerintem rádöbbent másokat arra, hogy nekomplikáljuk túl a dolgokat, mert lehet csak jobban elcsesszük, mint ahogy elvileg el kellett volna hogy csesződjön, vagy lehet nem is csesződött volna el... Tudom... Ez értelmetlen volt.
Na mindegy. És az a srác most jött össze egy kis szexy cicababával, és annyira nem illenek össze, meg egy kicsit szar is együtt látni őket. Szerencsére most van barátom, de ő sokszor elfoglalt, és olyankor nagyon magamra avgyok hagyva...
Hát... Ennyi...
...darkangel...
|
Ragyog a Nap. Játszunk tündöklőn fényeset?
Engeded, hogy lelkem táncot járjon veled?
Versenyzünk a Napnak aranysugarával?
Összemérjük Fényünk vakító magával?
Megmutassuk neki szíveink melegét?
Akarod, hogy lássa kik vagyunk Te meg Én?
Elküldjük áldásunk közösen feléje?
Felvetíted velem Fényeid az égre?
Idézzük magunkkal, ha homály takarja?
Akkor is, ha senki nem gondol a napra?
Melegíted velem a fázós világot?
Segítsünk kinyílni millió virágot?
Elmondjuk, mi van a viharfelhők mögött?
Eloszlatjuk együtt a borút, a ködöt
Táncolsz velem, hogyha felcsendül a zene?
Megfogod a kezem, tiszta fény gyermeke?
/Körmendi Gitta-Táncolsz velem?/
megtetszett ez a vers, gondoltam megosztom veletek.
Vincent |
Gothicangels!
Ebben igazad van, a változatosság tényleg gyönyörködtet! :)
Bocsi, nem tudok most sokat írni, én is szeretlek. pussz, szia!!! |
[162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
