|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.19. 18:18 - |
| Miért van az, hogy vannak olyanok, akik minden gyötrődés nélkül megkapják azt, akire vágynak, van aki meg szenved hosszú-hosszú időn keresztül, mégsem lehet övé a "boldogság"???? ez egy nagy pofon a sorstól!!! nem tud valaki ellenszert a szerelemre? bármilyen formában elfogadom... jah. öngyilkos nem szeretnék lenni, bármennyire is tudom hogy jobb lenne, mert elmúlna ez a szenvedés... de egy fiú miatt nem akarom ilyen könnyen feladni!!! |
[10-1]
| köszi hogy segítesssz... :) valószínűleg azt teszem, amit te is mondtaál... csak nem mondom el, hogy van barátom.... :S az nekem most nem menne... elég sok gond van most ezen kívűl... családi poblémák, és... valahogy most gyenge lennék ahhoz, hogy szarul eső dolgokat vágjon JOGOSAN (!!!!) a fejemhez.....
nagyon örülök, hogy itt van olyan aki meghallgat, nemcsak azt mondja hogy "szar ügy"...
gondolom nem valami izgi dolog ilyenek miatt vígasztalni engem, de ha valaki a legjobb barátnőmnek vallja magát... akkor jól esne.... :( főleg úgy hogy én is mindig meghallgatom.... de mindegy |
| Halgas a szivedre.Najó tudom,hogy ez nem egyszerű,ugyhogy szerintem szeliden add be a srácnak, h nem szakitottál mert nem könyű,mégiscsak ennyi és ennyi ideje jártok,de mond azt,hogy szeretnéd jobban megismerni,és ha a pasinak igazán tettcel,akkor fog várni,és talán majd te is beleszerec és fogsz tudni dönteni,szerintem, de az nem is igazán probléma,hogy 2 pasinak is bejösz,meglehet ezt valahogy oldani. |
| na szóval.... az van, hogy vagy 2 hete összeismerkedtem egy tök aranyos sráccal, akivel most jól elvagyok, meg minden, és miután összeimerkedtem vele, arra vagy 2 nappal összevesztem a barátommal, és mondtam a srácanak, hogy utálom a pasim, meg egy szemét dög, ott fogom hagyni, és akkor megbeszéltem a sráccal, hogy mikor kövinek látom a barátomat, otthagyom, de kibékültünk. és nem akarom otthagyni. de a srácot sem akarom azzal megsérteni, hogy mikor újból találkozunk, azzal fogadjon, hogy szia szivem, és lesmárol, vagy valami.... és elhúzom magam, hogy bocs, de nem, mert van pasim, és szeretem. és most folyton "szivem"-nek hív, meg "drágám"-nak, meg hogy én vagyok a csaja, de nem merem neki mondani, hogy nem szakítottam a barátommal mégsem, de ha meg kiderülne, akkor.... abból még nagyobb baj lenne.... :( és nem akarok egyikőjükkel sem összeveszni. max megmondom a srácnak, hogy ismerjük meg jobban egymást, és hogy találkozzunk sűrűbben, meg hogy először legyünk csak haverok. vagy mi??? én szeretem a barátomat!!! de azt a srácot is megkedveltem annyira, hogy csak úgy azt mondjam neki, hogy bazmeg haggy békén... mit tegyeeek????? |
| Árnyék... én is 16 vagyok, és nagyonis ismerem a helyzeted... még középsuli előtt én is ilyen voltam, mint te. Zárkózott. Néha egy-egy idegen előtt, még mindig szokott lenni ilyen fura érzésem... Én ezt kisebbségi komplexusnak nevezném... Így nálam. De tudod ezt az teszi, hogy lehet nem jó a környezeted, vagy nincs elég önbizalmad. Nem igazán mond6nám, hogy ismerlek, mert nem ismerlek, de amiket eddig írtál azok alapján egy rendes lányt vélek felfedezni. Hidd el! Egyszer, előbb vagy utóbb úgyis rádtalál egy olyan fiú, aki meg is érdemel téged, és elég türelmes ahhoz, hogy megvárja, hogy ez a "könyv" magától nyíljon ki neki!!! Mert ebben a világban már alig vannak olyan pasik, akik azt nézzék, hogy egy lány mennyire megértő, gondos, kedves, hűséges, és még sorolhatnám... A legtöbb csak azt nézi meg, hogy jó-e a segge, meg a melle. A többi már mellékes dolog... És gondolom te nem ilyen pasira vágysz. Csak várnod kell türelmesen. És tudom milyen idegesítő, ez a "várj és majd meglátod..." meg ilyenek, mert nekem is van olyan időszakom, amikor sokáig nincs pasim, és szeretet hiányom van, meg minden, de ez tényleg igaz. Olyan, mintha mindig az a dolog tartózkodna legjobban tőlünk, amire a leges-legjobban vágyunk. És ez szar... |
| Tök jó hogy itt mindig megért valaki.Amugy 16 vagyok csak ,vagyis nem csak hanem már 16, és még nem volt pasim ,pedig már 1o évesen vágytam egy enkem megértő lélekre és még mindig várok....... Nehéz nekem ,mert iszonyúan magamba burkolózom és olyan vagyok mint egy csukott könyv,és senki nem tart elég érdekesnek ahoz ,hogy megpróbálja kinyitni ezt a könyvet...talán majd egyszer....van még olyan akit a néma titogzatosság izgat..legalábbis azt hiszem. |
| úúú... most végigolvastam az előző üzenetemet Árnyékhoz, és csupa értelmatlen dolog... :S bocsi... nem így akartam... valahogy azt is hozzá kellett volna fűznöm, hogy ezen ne vesszetek össze barátnőddel, ha tényleg olyan jó a kapcsolat kettőtök között... meg valahogy az is hülyén hangzik hogy van egy pasim, de mást szeretek, közben meg a srác is engem... imádom a barátomat... csak az első két napban volt olyan mikor a volt szerelmem felé tekintgettem hogy néz-e vagy valami. de annyira rendes a barátom, hogy... rájöttem jobb ez így! mert a mostani barátom sokkal sokkal sokkal rendesebb, ennivalóbb, és édesebb. és szeretem!!!!! :) |
| Árnyék! Nagyon sajnálom!!! Ez sajna tudom milyen érzés... De valahogy mégiscsak ki kell bírnod! Mikor velem ez megtörtént egyből pengét ragadtam, és depressziós lettem... Aztán rájöttem, hogy nem lesz ez így jó. Nagyon nehéz volt kilábalnom abból az állapotból, és akaraterőm sem volt hozzá, de segítséggel sikerült. Lassan, de biztosan. És... Sajna azóta is szeretem, de enyhült, és valahogy tovább kellett lépnem... Kerestem egy másik pasit, bármennyire is nehéz volt. és nem mondom hogy sikerült elfelejtenem a "régi" szerelmem, de az a tudat, hogy engem most valaki szeret, ez éltet. És ha a barátnőddel tényleg annyira jóban vagytok (asszem azt mondtad h a legjobb barátnőd) szal... Akkor, ha a csajnak tetszik a szerelmed, vagy ha esetleg ő is szerelmes belé, akkor hagynod kell neki hogy összejöjjenek, mert hidd el, egy srác nem ér annyit mint a barátság! Ezt jelenpillanatban még én is nehezen mondom ki, meg minden. És a szívem mélyén azt gondolom hogy ez teljesen nagy hülyeség, de ebbe egyszer komolyabban belegondoltam, a barátok azok 10, 20, és sok év múlva is ott lesznek, ha tartjátok a kapcsolatot, de a fiúk azok ha nincs házasság, akkor vagy 1 hónap, vagy huzamosabb idő, de akkor is miután elmúlik kettőtök között a szerelem, elkezdessz nosztalgiázni, hogy a VOLT barátnőd milyen megértő volt, és hogy most milyen jól esne a megértése, meg ehhez hasonlók... De a pasi csak úgy tovaszáll... És nem tudom mennyi idős vagy, hogy esetleg házasságról már szó lehetne-e a szerelmed és közted... Nem ismerlek titeket, de lehet nem is lenne valami hosszú...Ha meg nem szereti őt a barátnőd, akkor pedig a barátnőddel kell ezt megbeszélned. És lehet hogy ez egy sor idegesítő okoskodás volt, mert tudom mennyire erős érzés a szerelem... Tudod hogy jobb lenne, ha elmúlna, de mégsem akarod. Azaz nálam így szokott lenni...
Hát... Sok szerencsét... Remélem obb lesz majd. |
Égesse arcodat úgy embri lehelet,ahogy a tied égeti az enyémet,fájjon úgy kimondatlan szó,hogy vágyad leggyen a zsibbasztó koporsó,remegj bele s megalázva faggyál meg,látva a feketén ragyogó szemeket...
A rohadt élet azthiszi játchat velem mint egy szerencsétlen bábuval.De nem, én többé nem leszek szerelmes,képzeljétek a legjobb barátnőmmel akar járni ,nem ezt én nem fogom tudni végignézni |
| „Minden perzselő fájdalmamért, melyet Te okoztál a szívemben, a szenvedésedért imádkozom, hogy a Te szívedet is égesse hamuvá, morzsolja össze az a kín, melyet az a gyötrő érzelem szül, mit irántam érzel, mint egykoron én is irántad. Látni akarom a szemedben a szenvedés égető lángjait! Azt kívánom, hogy szenvedj! És nem titok, hogy mostmár nem tudok őszintén szeretni. Nem lesz bennem oly ragyogás soha már, mint régen volt, hisz mindezt megölted bennem. Te tetted velem ezt! Te csináltál belőlem érzések nélküli, szívtelen állatot, csak mert életemre tört egy szenvedélyes láng, melynek neve szerelem…” Miért van az hogy legszívesebben ezeket kívánnám a szerelmemnek? De nem tudom ezeket kívánni neki, mert szeretem... De azért mégis jólenne, ha szenvedne... Miattam!! ! Bár nem kéne sokáig, mert én nem hagynám... Hülye lennék ha csak azért hogy ő is szenvedjen, (mint ahogy én miatta) nem viszonoznám a szerelmét... |
| Miért van az, hogy vannak olyanok, akik minden gyötrődés nélkül megkapják azt, akire vágynak, van aki meg szenved hosszú-hosszú időn keresztül, mégsem lehet övé a "boldogság"???? ez egy nagy pofon a sorstól!!! nem tud valaki ellenszert a szerelemre? bármilyen formában elfogadom... jah. öngyilkos nem szeretnék lenni, bármennyire is tudom hogy jobb lenne, mert elmúlna ez a szenvedés... de egy fiú miatt nem akarom ilyen könnyen feladni!!! |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
