|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.14. 15:28 - |
| Lehet írni =) |
[17-1]
| Az osztálytársaim felszínessége nem lep meg, hogy mást ne mondjak, de amikor a földrajz tanár óra közepén kijelenti, hogy menjek pszichológushoz, az ankh miatt ami a kezemre van rajzolva, az már bosszantó... |
| Tudod... A sablon emberek azok mindig kinézik maguknak, és fikázzák az olyan embereket, akik fel merik vállalni önmagukat... Csak mert azt gondolják, hogy azért öltözik és viselkedik másképp, mint ők, mert feltünési viszketegsége van... Ezt mi persze tudjuk hogy nem így igaz... Én is szoktam ezekkel a felém, és persze a "különc" társaim felé irányuló, idegesítő megjegyzésekkel találkozni... de bármennyire is szívesen felrugnám azt a buzit, vagy azt a ribancot, aki beszólt, nem teszem, mert nem áll szándékomban az ő szintjére süllyedni... De tudjátok ilyen ez a rohadt emberiség... Ha valaki egy cseppet is másabb mint a többi, vagy ha valaki fel meri vállalni önmagát, azt egyből előítéleteknek teszik ki, és különcnek nevezve folyton csak belerúgnak, még ha a belerúgást szószerinti értelmében vesszük is, sajnos igaz... De ezt kell elfogadni, és még talán örülni is annak hogy nem lépnek velünk kapcsolatba a pláza cicák, és papucsaik, vagy pincsikutyáik... Annak nevezitek őket aminek akarjátok... De igazságszerint ennek én örülök... |
| Miért kell folyton szekírozni mert feketében járok??? Még a tanáraim is egyfolytában ezzel bosszantanak... Miért nem lehet elfogadni azt, hogy nekem a fekete nem a bánat és a gyász színe... Nem bánt, csak bosszant, hogy be-beszólogatnak, mert nincs kinn a mellem az összes felsőből, és a fekete szoknyám is térd alá ér...az acélbetétesemről már említést se teszek...pfff...ennyit arról hogy én meddig elviseltem padtársnőm minden egyes apró nyavalygását...így áll a hajam, úgy áll...blablabla...persze ő nyugodt szívvel kibeszél a hátam mögöt, és utána a pofámba hazudik...a nem létező tököm ki van már vele...Miért van az, hogy egy csomó ember nem képes elfogadni, ha valami más mint ők? |
| aha... de még mindig tanácstalan vagyok ezen a téren... :S mondhatni, nem vagyok a megtestesített határozottság... :)
még mindig vacilálok... |
bocsika...szal
Szerintem a hegedű van olyan jó hangszer mint mondjuk a gitár...jóval több érzelmet lehet vele kelteni, ráadásul akár egy metálbandában rendkívül sokféle helyzetben lehet használni...így leírni nehéz, hogy hogy, de például én odavagyok az olyan együttesekért, ahol egy hegedűst is bevettek a csapatba...és nem is szorítják háttérbe... |
| Hááát... Igen... Én is nagyon hajlok afelé, hogy visszamegyek hegedűlni... Annyira nagy kedvem van hozzá... |
A hangszereket nem lehet csoportositani.Szerintem kezdjél el hegedűlni.Én sokáig zongorára jártam s utáltam mert belém kényszeritették,most viszont minden nap zongorázok,és a zenében megkönyebbülök,és elfoglalom magam,nem gondolkodok csak játcok,játcok |
A hangszereket nem lehet csoportositani.Szerintem kezdjél el hegedűlni.Én sokáig zongorára jártam s utáltam mert belém kényszeritették,most viszont minden nap zongorázok,és a zenében megkönyebbülök,és elfoglalom magam,nem gondolkodok csak játcok,játcok |
| Ja... Meg jönnek azzal, hogy a hegedű, a nyámnyila, puhány, és elkényeztetett úri kislányok hangszere. De szerintem ez nem igaz... Vagy lehet én gondolom rosszul |
| De... Biztosan vannak még örömök... Csak nem valami nagyok, és én vagyok olyan rohadék alak, aki a kis örömökkel nem elégedik meg... Például imádok rajzolni, és a verseket is szeretem, de azzal, hogy írjak is verset, még nem mertem próbálkozni... Ahhoz túl... túl... Nem tudom... Elkezdeném figyelembevenni a hülye verslábakat, meg elkezdeném tanulmányozni a többi költő verseit, meg ilyenek. Szal egy kicsit földhözragatd vagyok... Vagy nem tudom minek nevezzem, de ehhez most nem lenne sok lelkierőm hogy megtegyem, mármint így más verseket is tanulmányozni, és... És így nem írok... :) Ja. Van még egy örömforrásom: a csoki!!! Nagyon függő vagyok. Ha nem ehetem meg a napi adagomat, kikészülök! Gondolom ez a boldogsághormon termelés miatt van... Meg hegedültem 6 évig... Annyira szerettem, csak a vége felé már nagyon elment tőle a kedvem... Most azon gondolkozom, hogy megint el kéne kezdeni, de ha ugyan olyan kedvtelen leszek, mint Régebben... Hááát... Akkor nem éri meg. De lehet hülye kérdés lesz... De miért furcsálja mindenki, hogy én, aki mindig feketében jár, meg ilyenek, az miért hegedül, és miért nem inkább elektromos gitározik... Nem értem mit tartanak ezen furcsának... |
Nem darkangel az a gyáva aki nem birja végig játcani ezt a véres játékot.Én is szoktam gondolni az öngyilkosságra,de néha mint pl most is észreveszem,hogy mennyire önzőés nyámnyila az a szerencsétlenség aki megöli magát.Hát semennyi kis öröm se maradt már az életedben? |
pedig egy kis környezetváltozás, vagy kizökkenés jót tenne szerintem...ha minden ugyanolyanná válik körülötted, ez is lehet ami kikészít. A rajzaidra pedig kíváncsi lennék...(én is szoktam néha, dehát csak olyan finomakat, kaszást, meg rózsát) |
| nem tudom hogy attól tart-e hogy elveszít, vagy mitől, de idegesít... lehet nekem is jót tennének ezek az éjszakai séták... csak mostanában semmihez sincsen kedvem... megmozdulni is alig... mintha elment volna minden kedvem az élettől... néha már úgy érzem, hogy érzelmeim is alig vannak. csak néha a szerelem okoz bennem fájdalmat... és ennyi... enni is ritkásan szoktam, és folyton a szobámban ücsörgök, zenéthallgatva az asztalom felett, és rajzolgatok... speciel egy felakasztott lányt, aki vérzik... és olyan semminek érzem emiatt magam... emiatt a sok semmittevév miatt. és tudom, hogyha összeszedném magam, akkor minden másképp lenne, de nincs hozzá elég lelki, és fizikai erőm sem már... a halálhoz gyáva vagyok, szóval még az sincs, hogy "áhh! meguntam azt hogy egy senki vagyok, most megölöm magam!!!" és ez leginkább azért van, mert nem akarom ilyen könnyen feladni. mert még jócskán van mit tennem... |
a szülői logikát nehéz megérteni...többet mondok, lehetetlen...
mi is így álltunk egy ideig, aztán egyik éjszaka, ahogy hazajöttem a szokásos sétámból, a fejemhez vágta, hogy egyre jobban nem ért, bajom is eshetne odakint, miért nem megyek nappal etc...erre én megszólaltam, hogy örüljön neki, hogy így vezetem le a feszültségem, és nem nyúlok a pengéhez...azóta kettőnk közt béke van...
szerintem az lehet a probléma kettőtök között, hogy anyukád attól tart, hogy elveszít téged, és nem tud ezzel mit kezdeni... |
| Nah... Király! mostmár fórum is van... :D
a cseten lévő dolgokra válaszolnék...
lehet tényleg jó lenne nem csak nem mutogatni a sebeimet, hanem fel is hagyni a vagdosással... mert szerintem rászoktam... mivel mostmár minden kis szarért vágom magam... anyám azt mondja, hogy szemét köcsög vagyok, megyek a szobámba, és egyből előkerül a penge... mondjuk ma kb 2 órahosszát láttam anyámat, de azalatt nem tudom hányszor vágott ilyeneket a fejemhez... de ha ennyire nem tud elviselni, akkor mit tegyek? ha mennék nem enged, ha otthon vgayok, akkor meg az a baja... de miért van ez??? Darkangel |
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
