Mocsok Bölcsője versei
Mocsok Bölcsője 2007.02.06. 20:58
Egyedül
Zombai tó, hivogató, Szenvedélyesen csábító. Partja mellett állva, Végső nyugalomra várva. Nyáron melegséget nyújt, télen magányával magához húz. Keserű lelkemet szaggatja, Hűvös kezét arcomhoz szorítja. Rothadó bűz ami körülvesz, Elém csak egy véres pengét tesz. Bármerre nézek, szenvedést látok, Rád csak egy röpke percet szánok. Méregdús fogait belém mártja, A végelgyengülésemet várja. Könnyeket ontani nem merek, félnék hogy csak jobban szenvedek. Utolsó reményem is elszállt, Tudatosult bennem a megoldás, Látom a végzetet:
Ez csak a Magány lehet.
|