Perszephoné versei
Pfeiffer Laura 2006.08.06. 09:02
A sötétben..... > > Itt ülök a sötétben egy fa alatt > A mélyből előjön egy alak > félelemtől,megroskadva > reszketek a Hold alatt. > Közeledik felém a rémalak > Látom már előre,hogy elkap > A szívem egyre megakad. > Látszik már a szörnyeteg > Közelembe ér,rettegek. > Felém kap és megragad. > Húzkódja a karomat. > Koponyája van és csontalak. > Nem látok mást mint csontokat. > Feleslegesen elrabolt napokat. > Nem akarok menni,csak élni > Nélküle egyedül maradni > Lepörög előttem múltam,jelenem és jövőm > Nem jött el még az én időm > Nem vihet el engem a Halál > Nem voltam boldog még igazán > Nem éltem,úgyahogy kellett > Nem cselekedtem ahogy mertem > Csak vártam a végnapokat > Bebizonyítottam neki,gondolataimat > Mielőtt meghalok, tudnom kell élnem > Tudnom kell,ki lesz a győztes végleg > Ő vagy=én a kísértet....
|