Egy indulat...

Csak egy cselekedet kell:
Egy kés,olló,vagy valami
Egyes egyedül elég csak,annyi
Megragadni az éles tárgyat
Szívembe döfni és teljesíteni a vágyat.
Várni még kicsordul vérem
Megtenni utolsó léptem.
Összerogyni a földre
Holtan lenni most örökre
Ez a kívánságom,
S célom!
Nem nagy kérés,ugye?
Senkinek se hiányoznék ugyse.
nem siratna felhő,
Nem rína utánam Ő.
Se anyám,se apám.
Talán enyit mondana a drága jó anyám:
Halt volna meg már,amikor megszültem Őt.
Örök nyugvó helyem lesz a temető
Minek teremtett a Teremtő?
Mi nem visz rá,hogy nem tudom megtenni?
Talán csak a lélek,annyi.
Mondd,miért nem engeded,hogy kivégezzem testedet?!
Mondd,miért nem pusztíthatom el lényedet?!
Ne kínozz tovább,nem érted,hogy megakarok halni?!
Jobb,hogy az indulat öl meg,mint az Élet,nem?
Mondd és megteszem!!
Vagy végig akarod életed szenvedni?
Neked mikor elég?!
Hadd, szúrjam magamba késem!
Hadd,legyen ez utolsó vétkem!
Pedig,már oly sokszor próbáltam
És te neked mindig sikerült megállítani karomat.
Ne,ne,ne hozz elő több kiskori képet!!!
Nem kell nekem emlékek,
Elmúltak azok az évek!!!Te tartod fenn márcsak testemet,
Veled már rég végeztem Lélek!
Hiába könyörgök Neked?!
Nem hagyod el testemet.
MIért hívtad legutóbb öcsémet?!érzem akkor már te se bírtál velem
Tudod mit,legközelebb,ha gyengébb leszel,
Nekem úgyis sikerül!
Nem kell hibáztatnod Magad,
Hiszen én akartam,hogy történjen meg,úgy!
Amíg várom,hogy gyengébb legyen erőd,
Addig az én akaratom egyre merőbb!
Te miattad szenvedek tovább
Hallgatok szitkot,átkot soká
Már megint ide külted szolgád!
Nekem prédikál.
Nehogy végezzek magammal ma már
S szitkot küld rám,
Ezért küldted hozzám,
hogy küzdjek a halál után?!
Mert,akkor köszönöm!
De ne rontsa itt tovább a levegőt!
Utánam hiába rúgsz-kapálsz!
Örök férjül választottam már ,a halált.
Mindegy,ma már belefáradtam
De tudom,egyszer eljön az én időm...
És akkor egyszercsak végre vége lesz.
És nyugvó helyem lesz jégvirágos temető...