Hippia verse
2006.07.27. 22:35
Sötét éjjel, fenn az égen
Csillagok vére s fénye.
Holdon árnyék, szíve mélye,
Kedvese emléke.
Színtelen fájdalom,
Könyörtelen érzés,
Mély seb éjjelente,
Fájdalom mellette.
Halálmadár fenn az ágon,
Körülötte síri csend.
Még ha halált hoz is,
Szíve van, és gyengéden szeret.
Őrjítő a bosszúja,
Önzők érzései,
Pedig érzi, hogy nem így van,
Csak fájnak emlékei.
Kinn az utcán hideg szellő,
Hontalanul kóborol,
Mindenki szidja, s rühelli,
Átok Ő mindenhol.
Pedig szíve meleg,
De lelke árva.
S vigaszát keresi a világ bánatában.
|