Kosztolányi Dezső
2006.10.26. 20:03
Én öngyilkos leszek... mondom kesergőn. Csak nézzen rám valaki görbe szemmel, úgy felkötöm magam a városerdőn, vagy revolverrel, mint sok más nagyember. Akkor aztán sírhatnak miattam, leragadt szemmel, sárgán, mélyen alszom, rózsák között, kék fátyolokban arcom, s ha hívnak is, nem szólok sohatöbbé. Az ostorom, csigám örökli öcskös, a bélyegkönyvet valami közömbös, a kisszínházam a kicsi hugom, vagy egy parasztfiúcska, mit tudom. Úgy elmegyek, hogy aztán sose látnak. Csak kiskabátom kérdi reggel: hol van Úgy itt hagyom ezt az egész világot, amelybe annyit, ah annyit csalódtam. "Szegény fiú" mondják majd hangtalan, "egy pici angyal felrepült az égbe", s egyszerre roppant sajnálom magam, s én is szepegve suttogom: "Szegényke"...
|