V�rok, hogyha v�ratsz, megyek, ha terelsz,
marad�k szem�rmem n�mas�ga ez,
�gyse hallan�d meg, hangot ha adok,
s�r� panaszommal jobb ha hallgatok.

T�r�k �s t�r�d�m enged�kenyen:
mint Izs�k az atyj�t, �n se k�rdezem,
miv�gre sanyargatsz, teszem sz�talan,
sz�fogad� szolga, ami h�tra van.

Keser�s�gemre �gy sincs felelet:
minek adt�l ennem, ha nem eleget?
mi�rt vakitott�l annyi nappalon,
ha m�r ragyog�sod nem lehet napom?

Hal�lom ut�n majd �r�k �leden,
f�lpanaszlom akkor, mit tett�l velem,
karjaid k�zt v�gre kis�rom magam,
csillap�thatatlan s�rok hangosan!

Sohase szerett�l, nem volt pillanat,
ennem is ha adt�l, soha magadat,
�r�kk�n-�r�kk� s�rok ami�rt
annyit dideregtem �rted, magam�rt!

V�ge�rhetetlen zokogok veled,
ahogy szorit�sod egyre hevesebb,
ahogy �lel�sem egyre szorosabb,
egyre boldogabb �s boldogtalanabb