Elj�tt az id�m.

Meghalok.

Nem f�lek, hiszen tudtam, ez a sorsom, s ezzel m�g nem is vagyok egyed�l. Nem tudom, m�s hogyan van ezzel, de ahogy �regedtem, egyre ink�bb k�v�ncsi lettem: milyen lesz, ha egyszer az �r mag�hoz sz�l�t, s visszavonhatatlanul menni kell?

Nem mondom, hogy v�rtam a pillanatot, de amikor elj�tt, nem rettegtem, nem f�ltem, egy-szer�en tudom�sul vettem: el�rkezett. Ahol vagyok, innen m�r nincs vissza�t. Lehet az orvos-tudom�ny b�rmilyen fejlett is, innen m�r nem lehet visszal�pni.

Furcsa �rz�s. Nem �rzem a v�gtagjaim, de m�gis tudom, hogy vannak. Olyan az eg�sz, mintha be lenn�k z�rva valahova, s ha tapogat�zom, akkor rugalmas, l�gy valamit �rzek ma-gam k�r�l. Ez a valami teljesen k�rbevesz, id�nk�nt az az �rz�sem, hogy ha akarok, akkor k�rbe tudok fordulni, a fejem tetej�re �llhatok, de ez csak �rz�s... Az eg�sz, tal�n az a legjobb kifejez�s erre az �llapotra, egy v�gtelen lebeg�s...

�rzem, hamarosan v�ge lesz ennek is...

Nem tudom, hogy akik azt �ll�tj�k, hogy lepereg a hal�l el�tti pillanatban az �let filmje, azok vajon ugyanezt az �rz�st �lt�k-e meg? Lehet, hogy ahol �n vagyok, ilyen m�lyre senki se jutott?

Jaj, ez butas�g, hiszen mindenki eljut egyszer ide, legfeljebb nem j�tt m�g senki vissza.

Akkor, nem tehetek semmit ellene, n�zz�k, mi v�r r�m, minek n�zek el�be? Persze semmi se t�rt�nik. Illetve ez egy olyan �llapot, hogy minden, amit eddig meg�ltem, az ugyanabba a pillanatba van s�r�tve. L�tom az �letemet... Vagy az is lehet, hogy az �leteimet! Mert kalm�r vagyok, �s sz�npomp�s ruh�t hordok, azt hiszem, a haj�mat v�rom a velencei m�l�n... azaz nem, mert egy r�cson kereszt�l lesem a Boszporusz hull�mait, s arra v�rok, hogy a szult�n sz�l�tson...

H�t, nem tudom, nem lehet az ember egyszerre f�rfi is meg n� is, nem lehet Velenc�ben, s ugyanakkor Sztambulban, a szult�n palot�j�ban... Persze nem n� vagyok, hanem eunuch... ezt tal�n m�g borzaszt�bb... l�tom az eddigi �leteimet, nem tudok k�zt�k k�l�nbs�get tenni. Mamutszagot �rzek, �s illatos t�mj�nf�st�t kavargat az indiai palot�ban bujk�l� szell�. Ki vagyok, illetve voltam?

�gy �rzem ebben a pillanatban, hogy nem tudom, ki is az, aki hamarosan meghal. Mintha nem lenne k�z�m hozz�. Eml�kszem, de az eml�kek egyre halv�nyabbak lesznek.

V�rom a megv�lt� hal�lt.

Lebegek a vil�gmindens�gben. Kellemes tudat, �rzem, hogy t�k�letesen elv�ltam a testem-t�l, de hi�ba keresem, sehol se l�tom, pedig azt mondj�k, hogy aki kil�p a test�b�l, az l�tja a hozz�tartoz�it, amint siratj�k...

Engem, �gy l�tszik, senki se sirat. Nem kellhettem senkinek az �letben. Biztosan gonosz voltam, �s �gy b�nh�d�m.

Ki is voltam?

M�r nem tudok visszaeml�kezni. �s hi�ba er�ltetem az agyam, ami kihullott a fogy�-hal� agysejtekkel egy�tt, sajnos, v�g�rv�nyesen elveszett sz�momra! Rem�lem a teljes elm�l�s kellemes lesz. Mindig �gy k�pzeltem, hogy lebegek, mint most, �s feldereng a t�volban, mint egy folyos� v�g�n az isteni f�ny, s �n k�zeledem hozz�, eg�szen addig, am�g teljesen k�rbe nem vesz. �gy k�pzeltem, hogy amint a f�nybe �rek teljesen, addigra halok meg visszavonha-tatlanul, s akkor �rkezem meg a t�lvil�gra.

A lebeg�s tart, de valami kellemetlen k�zeleg.

Mindenki meg�rzi a k�zeled� vesz�lyt.

�gy �rzem, valami hatalmas, soha nem t�rt�nt �talakul�s v�r r�m, �s ez nem lesz kellemes.

Vajon f�j a hal�l?

Sose gondoltam erre.

J�zusom! Ez �r�let! Sik�tani szeretn�k a k�nt�l, de nem tudok. Nincs sz�m, amit t�gra nyis-sak, nincs �kl�m, amit �sszeszor�tsak, csak a mindent bet�lt� f�jdalom van. Megpr�b�lok menek�lni, �sszeg�mb�ly�d�m, r�gni pr�b�lok, de minden hi�ba.

Sikoltan�k a r�m�lett�l, mert valami k�z�pkori k�n v�r r�m! Tudom!

Embertelen hal�lnem volt, amikor a b�n�st elevenen bevarrt�k egy frissen megny�zott l� b�r�be. A szerencs�tlent nemcsak a ny�vek r�gt�k, hanem a r�sz�rad�, s egyre zsugorod� l�b�r hal�lra szor�totta, kipr�selte bel�le a lelket.

Rettegek, hogy ilyen v�g v�r r�m!

De mi�rt, Istenem, mi�rt?

Semmi rosszat nem tettem! Hi�ba akarok eml�kezni, m�r semmi se jut az eszembe abb�l, amit �letemben, vagy b�rmelyik �letemben tettem. �gy �rzem, mintha egy feneketlen, s�t�t szakad�k v�lasztana el az �letemt�l, az eml�keim a t�loldalon maradtak, teljesen �res az agyam, m�r semmit se tudok! T�k�letes nihil van az agyam hely�n!

Mi�rt ilyen borzalmas a hal�l?

Mi�rt veszi el az �sszes eml�ket?

Mi�rt nem vihetem magammal a t�lvil�gra?

Mi�rt... mi�rt... mi�rt...

Tal�n az�rt, hogy ne v�gyjak vissza az eddigi �letbe? De akkor nem tudom a m�svil�gr�l seg�teni az itt maradottakat! Istenem, mi�rt ilyen kegyetlen az elm�l�s?

�s mi�rt nem m�lik el legal�bb a retteg�s is az eml�kekkel?

A f�lelmet mi�rt kell magammal cipelnem a t�lvil�gra?

J�zus-M�ria! �r�let! Elviselhetetlen�l f�j!

Mintha abroncs szor�tan� a fejem!

Mintha a l�b�r m�r teljesen a testemre zsugorodott volna! Mi�rt nincs l�bam, hogy leg-al�bb megpr�b�ln�k menek�lni, kievick�lni innen.

De hol vagyok? Ez m�r nem az �rbeli kellemes lebeg�s! Tal�n csak nem a pokolra jutok? Nem, azt nem �rdemeltem meg!

Akkor hova?

�s mi�rt ilyen k�nok k�z�tt?

Tudom, m�r csak p�r pillanat, �s meg�rkezem a t�lvil�gra. Ott majd megb�k�lek, meg-nyugszom, �gy l�tszik, �t kell esnem ezen a megpr�b�ltat�son. Ott biztosan jobb lesz!

Hirtelen, mintha valami robbanna, mintha engedne az �sztveszejt� szor�t�s, megsz�nik minden k�n. Mint a vill�m siklom el�re.

Borzalmas!

Nem!

Nem akarok itt maradni! Ez nem lehet a t�lvil�g!

Pedig minden jel arra mutat, hogy ott vagyok. M�r teljesen megsz�nt a tudatom. M�r semmit se tudok, t�k�letesen �res az agyam. Csak az �rz�kszerveim m�k�dnek. Lehet, hogy azok halnak meg utolj�ra? Hisz a halott k�rme �s haja m�g sok�ig n�vekszik...

Azt hiszem, a szemem felfogja a f�ny �s �rny�k k�l�nb�z�s�g�t.

Hihetetlen�l vak�t minden. Ut�lok itt lenni.

A b�r�m �rzi a fertelmes hideget. Gy�l�l�m ezt a k�zeget.

Vaskapocsk�nt szor�tj�k �ssze a bok�m. Hiszen ez rosszabb, mint az inkviz�ci� b�rt�ne!

Istenem, a l�bamn�l fogva felakasztanak! Nem b�r ki egy ember ennyi szenved�st!

Vissza! Vissza akarok menni! Nem akarok meghalni! Nem!

Innen val�ban nincs vissza�t? �v�lteni kell! Hangosan, hogy az eg�sz vil�g meghallja: Vissza akarok menni! Vissza! Vissza!

A hangsz�laim megfesz�lnek, a fejem v�r�s lesz, s �rzem, hogy t�d�mbe leveg� �ramlik.

Megmenek�lhetek?

A f�lem hangokat �rz�kel.

Nem tudom, ki �s mit mond, mert nem tudok k�l�nbs�get tenni hangok �s z�rejek k�z�tt, valami ilyesmit hallok:

- Gratul�lok, anyuka! Eg�szs�ges, �s kisl�ny...

Budapest, 2001. febru�r 20.

http://www.netstudio.hu